Egyre komolyabb veszélyt jelentenek azok a mesterséges tárgyak, amelyek az űrkutatási expedíciók során szabadultak el. Van köztük fényképezőgép, komplett szerszámtáska, legtöbbjük azonban levált alkatrész – és ezek milliószámra keringenek a világűrben. Kit zavarnak? Amíg a napot nem árnyékolják, keringjenek nyugodtan – gondolhatnánk. De tudnunk kell arról a veszélyről, amit ezek a kozmikus hulladékok kontroll nélküli mozgásukkal jelentenek a világűrben működő űreszközökre, űrállomásokra. Az ütközések veszélye miatt úgynevezett kozmikus dugók alakulhatnak ki. A téma még mindig nem érint igazán mélyen minket. Érdekességnek tartjuk, de korántsem aggódunk annyira egy műhold és egy 28000 km/h sebességgel száguldó fél pár kesztyű találkozása miatt, mint amikor az utcánk végén elhajlítják a behajtani tilos táblát. Érthető.
Viszont a szemetes világűr hallatán az űrszemét másfajta megjelenésére is gondolnom kellett. Hemzseg tőlük a mindenség, és igazán veszélyesek – nem az űreszközök számára, hanem ránk nézve. A kimondott szavainkról van szó. Azokról, amiket nagy hangon, heveskedve, bosszúsan motyogva, vagy a bizalmaskodó pletyka csendesen alattomos hangszínén valaha kiejtettünk. Hová lettek? Keringenek. Miből gondolom? A Bibliából tudom: „Mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján” (Mt 12,36). Csak azt lehet összegyűjteni, ami létezik. Nem a fantáziálás a dolgunk – Hogyan lesz ez majd? –, hanem mélységes átélése annak a felelősségnek, amit a beszédünk jelent. Az űrszemét megsemmisítése komoly fejtörést jelent, nincs rá megnyugtató megoldás. Kimondott szavainkat sem lehet megsemmisíteni, érvényesek és elevenek.
„A szó elszáll” – tartja a mondás –, de nem megy messzire. Egyszer visszatalál hozzánk, és visszük magunkkal Isten elé. Jaj nekünk, ha nem kérjük idejében és alázatosan Isten bocsánatát, és nem őrizzük azt a gonosz kis szelepet, a szánkat, ami távol tarthat-eltávolíthat minket Urunktól. Jézus szavai ezek:
„A beszédedből ítélnek majd igaznak, és a beszédedből marasztalnak el téged.” (Mt 12,37)
