Isten az Ószövetségben olvasható legtöbb ígéretét Jézus Krisztus személyére nézve adta, és ezért a kijelentések, események nagy része Jézus küldetésével összefüggésben nyert értelmet. Ám, hogy ez mennyire így van, annak egyik mozzanatára a közelmúltban csodálkoztam rá.
Több szentírási kommentár egybehangzóan megerősíti, hogy a mózesi törvények írásba foglalásától (kb. Kr. e. 1300-tól) egészen Krisztus nyilvános működéséig a leprás betegségből egyetlen zsidó származású ember sem gyógyult meg.
Pedig Mózes könyve több fejezeten keresztül részletesen taglalja a betegség ismertetőjegyeit, valamint az azokból való tisztulás megállapításának módját. A betegség felbukkanását és az abból való tisztulást a papok feladata volt megállapítani. A papi szolgálatot végzők generációról generációra, évszázadokon keresztül úgy adták tovább a leprás betegségre vonatkozó előírásokat, hogy a gyógyulás megállapítására vonatkozó tudnivalókat a gyakorlatban soha nem alkalmazhatták. Ezt abból tudhatjuk, hogy a megbetegedésekről csakúgy, mint a gyógyult esetekről is feljegyzést kellett volna készítenie a papi szolgálatban állóknak. A betegekről találhatóak is ilyen dokumentumok, de gyógyult eseteket ezek az írásos emlékek nem említenek.
Ennek ismeretében el lehet képzelni, hogy milyen drámai hatást váltott ki az, amikor a Jézus által meggyógyított emberek megjelentek a templomban, hogy a papok állapítsák meg a gyógyulás tényét (Lk 5,12-16; 17,11-19).
Isten időzítette így az eseményeket. Közel másfél évezreddel Jézus születése előtt már rögzítette a törvényben, hogy a leprás betegséget a papoknak kell megállapítani, nyomon követni annak alakulását, és csak ők mondhatják ki a gyógyulást is. Azonban a törvényadást követően egyetlen gyógyulás sem történt, ezért a farizeusok és törvénytudók a Messiás eljövetele egyértelmű jeleként határozták meg azt az időt, amikor a leprás betegségből valaki meggyógyul. Mindez pedig azért történt így, hogy Isten jelek és csodák által is megerősítse Jézus Krisztus személyének és küldetésének rendkívüli voltát.
Méltó Isten, hogy áldjuk őt a megmentésünkre irányuló tervéért, aminek minden részletét ilyen tökéletesen kidolgozta és teljesítette be!
„Mert benne [Krisztusban] teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.” (Kol 1,16-17)
