Az édesapa kisfiával utazott, aki nagyon boldognak tűnt, hiszen a számára csodálatos, erős és okos apa húsvét hétfőn együtt lehet vele. Tele volt kérdésekkel, lelkesen csacsogott, az apa pedig szűkszavúan válaszolgatott. Majd megunva ezt a kérdés-felelet játékot, rászólt, hogy most már hallgasson, és legyen csendben. A gyerek megkérdezte, hogy miért kell csendben maradnia. A válasz tömör volt:
– Mert most gondolkodom.
– Miről gondolkodsz?
– Semmiről – jött a türelmetlen válasz.
– Apa, hogy lehet a semmiről gondolkodni?
Erre az apa hangosan ráparancsolt, hogy most már maradjon csendben és üljön nyugodtan. Szegény gyerek! Minden ünnepi várakozása egy pillanat alatt elillanhatott.
Istenünk viszont igazi atya! Bármikor megszólíthatjuk őt, a legképtelenebb kérdésünkkel, problémánkkal mehetünk hozzá – és ő türelmesen válaszol, miközben ránk árasztja atyai szeretetét.
„Ha azért ti gonosz létetekre tudtok fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?” (Mt 7,11)
