Érettségi vizsgám előtt néhány héttel, hirtelen jött ötlettel magyar nyelvet és történelmet szerettem volna a továbbiakban tanulni. A középiskolában ugyan kedveltem ezeket, főleg az ott tanító pedagógusok miatt, de ettől a kiválasztott tárgyak kimerítő ismeretének még nem jutottam birtokába. Az érettségire becsülettel készültem, de a főiskolai felvételi vizsga egészen más követelményeket állít az ember elé. Az a tudás, ami az érettségi bizonyítványban kiváló jegyre érdemesített, nagyon kevés volt ahhoz, hogy a főiskola küszöbét átlépve, megkezdessem felsőfokú tanulmányaimat.
*
Amikor az emberi élet minőségét próbáljuk értékelni, szívesen állítunk ki magunkról vagy másokról kitűnő érettségi bizonyítványt: az emberi igyekezetet, a becsületes életvitelt, a napi jó cselekedetek gyakorlását elismerve; és azt gondoljuk, hogy ezek magától értetődően az üdvösség ajtaját is kitárják előttünk. Emberi érdemeink alapján éretteknek vélhetjük magunkat az örök életre, azonban legjobbnak minősített cselekedeteink összessége sem biztosítja számunkra az oda való bejutást.
Az üdvösség feltételének teljesítésére az ember képtelen. De ami az embernek lehetetlen, azt maga Isten teljesítette helyettünk: egyedül Jézus Krisztus tökéletes áldozata tárta ki a benne bízó emberek előtt az örök élet kapuját.
Pál apostol így fogalmazta meg ezt az igazságot:
„… tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által.” (Gal 2,16)
