Nőknek szóló sorozatunk következő csendesnapját március 28-án, szombaton tartjuk Isten ajándékáról, a bölcsességről és ennek fájó hiányáról, a butaságról.

Kevesen vannak, akiknek imakérései között dobogós helyen szerepel a bölcsesség, és még az is lehet, hogy alig lennének, akik ezt kérnék születésnapi ajándékként.

Pedig volt régen egy hatalmas király, akinek maga Isten adott választási lehetőségét, kérhetett, bármit, és Salamon, mert ő volt ez a rendkívüli ember, legjobban a bölcsességet óhajtotta.

Vajon mit kérnénk mi? Egy reménytelen helyzet megoldását? Pénzt? Hatalmat? Szépséget? Még több tudást, ismeretet, amellyel megszerezhetnénk az áhított javakat? Pedig milyen jó lenne birtokolni a bölcsességet, és megnyugodni az árnyékában, egy olyan világban, ahol folyamatosan befolyásol bennünket mások véleménye. A körülöttünk lévő világ nem hallgat. Állandó hangzavar közepén élünk, ami szakadatlanul értelmezni próbálja a valóságot. Legyen az egy barát véleménye, egy dal szövege a slágerlistáról, a tanagyag szavai, cikk az újságban, a kedvenc tv-sorozatod legújabb része, egy internetes oldal, egy ütős, katartikus film – az elménket több ezer hang befolyásolja nap mint nap. Mindegyeik elmondja, mit gondolj, hogyan élj. Pál apostol figyelmeztet, hogy a keresztyén embert is rabul ejthetik „olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik” (Kol 2,8).

Az emberi okoskodás megpróbálja elhitetni, hogy ez elegendő és megbízható a mindennapi élethez, miközben azt tapasztaljuk, hogy üres, és így bolondsággá válik.

A Zsoltárokban (51,8) azt olvassuk Dávid királyról, hogy Istentől várta a bölcsességet: „Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem”. Vajon mire gondol itt a nagy tudású király, akit a legkiválóbb tudósok és tanácsadók vettek körül? Vajon hova lett a bölcsessége, amikor megpillantotta Betsabét, és minden tudása elillant, annak ellenére, hogy Isten bölcsességre tanította, ő mégis ostobaságot cselekedett. Végzetes lépésként saját örömét választotta Isten helyett. Hányszor hitetjük el botorul magunkkal, hogy megúszhatjuk, ezért lebecsüljük annak a következményét, amit Isten rossznak mond. Bolond önállóságunkban függetlennek és autonómnak gondoljuk magunkat, és ahelyett, hogy segítséget kérnénk, bevallanánk morális gyengeségünket, megpróbálunk furfangosan, magunkban harcolni a bűnnel, ahogy Dávid is tette. Hány olyan helyzet volt már életünkben, amikor kevés volt a tudásunk, és csak a bölcsesség fájó hiányát éreztük.

Amíg tanulással össze tudjuk gyűjteni a tudást biztosító tények és információk sokaságát, addig a bölcsességgel sokkal nehezebb a dolgunk. A bölcsesség nem pusztán intelligencia, hanem a jó és rossz közötti különbségtétel képessége, a hosszú távú következmények belátása és még ennél is több.
De hogy mi is valójában, és hogyan lehet a miénk, erről hallgatunk meg előadást, és beszélgetünk közösen a következő női csendesnapon.

A program 10 órakor kezdődik a Budapest Nagyvárad téri Református Gyülekezet (Üllői út 90) templomában. Imádság és éneklés után az előadás, azt követően közös beszélgetés következik. Folytatásként bizonyságtételeket hallgatunk meg, végül közös imádsággal zárjuk a napot – várhatóan 15 órakor.

A résztvevőket kávéval, teával és szendviccsel kínáljuk.