Napjainkra szinte életprogrammá vált, hogy mit együnk és igyunk. Amit az egyik egészségesnek kiált ki, a másik károsnak vél, és mindegyik tudományos alapon bizonygatja igazát. Divattá váltak a vegetáriánus ételek, és fontos téma, hogy hol vásárolunk, mivel csak a biotermékek az egészségesek. A televíziós főzőműsorok és internetes receptkönyvek garmadája ad tanácsot az érdeklődőknek, reklámoz termékeket, edényeket – azaz modernnek mondott étkezési kultúrát.
Minél több gondot fordít az ember a test táplálására, és minél inkább élvezetté kívánja tenni azt, annál kevesebb ideje jut a lelkével való törődésre. Ha összehasonlítanánk a testi és lelki táplálkozásra szánt időnket, illetve az ezekre vonatkozó minőségi követelményünket, akkor sok minden kiderülne rólunk.
Életünk minden területét Isten Szentlelkének fegyelme alatt szükséges tartanunk, és nem szabad a világ kívánságához, kínálatához, elvárásához szabni azt.
„Mert az Isten országa nem evés, nem ívás, hanem igazság, békesség és Szentlélek által való öröm.” (Rm 14,17)
