Néha eltöprengek azon, hogy milyen jó dolgunk is van nekünk, magyarországi keresztyéneknek. Nem üldöznek minket a hitünkért, nincs betiltva a vallásunk, nem kell adót fizetnünk azért, mert keresztyének vagyunk. Szabadon tarthatunk istentiszteleteket, szervezhetünk programokat. Nem kell naponta harcolnunk a nem-keresztény ideológiák ellen, nem kötelező elfogadnunk az evolúció elméletét iskoláinkban. Még alaptörvényünkben is rögzítve van: Magyarország keresztyén gyökerű ország. Országunk vezetése is kinyilvánította elköteleződését a keresztyén értékek mellett, s meghallgatja a különböző keresztyén felekezetek véleményét.
Mindezek a dolgok akkor értékelődnek fel igazán, ha az ember külföldi híradásokat néz, s néha szörnyülködve hallja-olvassa, mi történik a világban. Örülhetünk, hogy ilyen országban élünk, Isten különös kegyelmének tarthatjuk, de nem szabad, hogy emiatt elkényelmesedjünk.
Mindezek mellett is tapasztalhatjuk, hogy nemzetünknek égető szüksége van az erkölcsi megújulásra, Krisztus váltságára. Ezért még ebben a „kényelmes” helyzetben se feledjük el, hogy a keresztyének legfontosabb feladata az evangélium, a megváltás hirdetése minden embernek. Krisztus aktív keresztyén életre hív mindnyájunkat.
„Vigyázz magadra és a tanításra, maradj meg azokban, mert ha ezt teszed, magadat is, és hallgatóidat is megmented.” (1Tim 4,16)
Urbán Viktória írása
