A második világháború alatt szokás lett Amerikában, hogy minden család, amelyiknek a fia a háborúban harcolt, egy csillagot tett ki az ablakba.
Egyik este egy férfi sétált kisfiával New York utcáin. A kisfiú nagyon érdekesnek találta az ablakba tett csillagokat. Valahányszor meglátott egy ilyen házat, tapsolt örömében: Nézd apa, ebből a házból is bevonult egy fiú! Abból is! Végül a házak közül kiértek egy nyílt térre. A sötétedő égen már feltűnt az esthajnali csillag, és fényesen tündökölt. – Nézd, apa! Isten Fia is háborúba ment, mert neki is csillag van az ablakában!
Isten valóban odaadta Fiát, Jézus Krisztust. Háborúba jött és győztesen került ki onnan,
„hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)
(forrás: Evangéliumi Kiadó, Út a boldogság felé)
