Két évvel ezelőtt Délvidékről ketten érkeztünk Pécelre azzal a szándékkal, hogy szilveszter napját keresztyénekhez illő módon, mégis jókedvvel töltsük el a BSz székházában. Elvárásainkat fölülmúlták az akkor átéltek, s az idén ismét hosszú utat tettünk meg – ezúttal hárman –, hogy testvéreink között jókedvvel búcsúzzunk az elmúlt évtől.
Utunk december 30-án éjszaka kezdődött, idejekorán megérkeztünk, így szálláshelyünkön még a program előtt felfrissülhettünk. Az ismerősökkel való jóleső találkozások és az üdvözlések után ismerkedős játék vette kezdetét, ahol máris mindenkinek egy ismeretlen személlyel kellett szóba elegyednie. A nagy ismerkedés után finomat vacsoráztunk, majd csoportok alakultak, és az este következő részében forgószínpad-szerűen váltakoztak minden játékhelyszínen a csoportok. A különböző vicces feladatokat mindenki másképpen oldotta meg, s ezzel is bizonyítottuk kreativitásunkat és játszani akarásunkat. Megmutathattuk, milyen ügyesen tudunk minél hosszabb jégcsapot készíteni, meddig tudunk erős szájvizet a szánkban tartani, de Biblia-ismeretünk is fontos szerepet játszott, hiszen tudnunk kellett, melyik bibliai személy, mely folyóhoz vagy éppen hegyhez köthető.
Az Ige sem maradhatott ki az együttlétünkön, hiszen mindannyian azért voltunk ott, hogy testvéri közösségben és Isten közelségében legyünk. Vezsenyi Péter hozta Isten üzenetét közénk Júdás leveléből. Felhívta figyelmünket erre a rövid bibliai könyvre, ami rövidségre ellenére sok kincset rejt. Bátorított bennünket, hogy küzdjünk hitünkért, mert a levél szerint a hívők közé is belopakodhatnak istentelenek, sőt olyanok is, akik Krisztust megtagadják! Új éneket is tanultunk, ami Isten dicsőségét és lelkünk épülését szolgálta.
A Himnusz eléneklése után, az Újév első perceiben, jókívánságok áradatát fogadtuk egymástól. Majd az „Egy perc és nyersz” játék volt programon, amit – habár nem játszottunk végig az elképzelés szerint – élveztünk, amíg erőnk engedte.
A többségnek a hideg ellenére sem ment el a kedve az éjszakai sétától. A hideg szélben, friss levegőn, jólesett a mozgás, a beszélgetés. Felfrissülten visszaérkezve, sokan tovább társalogtak a reggeli órákig.
Az újév délelőtti istentisztelet – a református gyülekezeti házban – ugyan nem volt a hivatalos program része, azonban sokat épültünk azon, akik részt vettünk rajta.
Amikor egyik utazótársam sorolta, hogy mi minden tetszett neki a programban, és én rákérdeztem, hogy miért is volt jó, erre csak ennyit mondott: azért, mert nem volt alkohol.
Hálás a szívünk, amiért az óév utolsó és az újév első óráit jókedvvel, mosollyal az arcunkon és Isten Igéje mellett tölthettük el testvéreinkkel, az Úrban.
Halász Hargita
(további képek a szilveszterről a képgalériában…)
