A tavaszi ifjúsági kirándulás kezdeti sikerén felbuzdulva a Biblia Szövetség újabb kirándulást szervezett a fiataloknak ősszel. A novemberi elsejei kirándulás helyszíneként ismét a Budai-hegység szolgált, de ezúttal más útvonalon mentünk, mint áprilisban. A megbeszélt találkozó a Széll Kálmán téren volt hajnali negyed 10-kor, ahol köszöntöttük a rég nem látott ismerősöket, vagy éppen bemutatkoztunk az ismeretleneknek. A tavaszi létszám megdőlt, 26 fő vett részt a kiránduláson.
Innen együtt zötykölődtünk tovább villamossal Hűvösvölgybe, ahol – nevéhez méltatlanul – kellemes idő fogadott minket, köszönhetően annak, hogy hétágra sütött a nap. A tényleges túra innen vette kezdetét, ahol az első adandó alkalommal letértünk a flaszterről. Kiss János, a túravezető rögtön az elején megpróbálta a társaságot, ugyanis meredek emelkedőnek mentünk neki bemelegítésként, hogy levágjuk az utat. Emiatt a túra célja – hogy megismerjük egymást és beszélgessünk – az első fél órában komoly problémákba ütközött, mert a többség felfelé menet kapkodta a levegőt. Ezt leküzdve egy lankásabb túraútvonalon sétáltunk tovább és hamarosan megérkeztünk Mátyás király egykori vadasparkját körülölelő kerítés maradványához.
A túrát és a közben kialakuló beszélgetéseket ugyan az apróbb uzsonnázós szünetek megszakították, de végül a délutáni célpontunkat is megpillantottuk, ami a Hármashatár-hegy volt. Itt egy kisebb pihenés után Leveleki Kinga vezetésével ismerkedős játékokba kezdtünk, amik felhőtlen szórakozást nyújtottak az egész társaságnak, és észrevétlenül is összekovácsolták a jelenlévőket. A játékokat követően érkezett el az idő a kirándulás egyik fontos részéhez, az áhítathoz – hiszen nem csupán egymás társaságában, hanem Isten közelségében is szerettük volna ezt az időt eltölteni. Vásárhelyi Bálint szolgálatát hallgattuk a Példabeszédek 15:8-9-ből, megtudván, hogy mi a különbség az istentelenek és a hívők áldozata, az Úr igaz követése között. Az alkalmat és az azt követő beszélgetést közös imádsággal zártuk le.
Ekkor, bár kicsit hűvösebb volt, de még mindig napsütésben vettük az irányt a túra végcélja felé, az Árpád-kilátóhoz. Megcsodáltuk a kilátást, majd a csapat kisebb részétől elbúcsúzva (ők Óbudára mentek haza), elindultunk lefelé, útközben találkozva az Oroszlánsziklával. Kifáradva, új ismeretségekkel, barátságokkal battyogtunk hazafelé a sötétedő városban.
Csak magasztalni tudjuk az Urat ezért a csodás napért, hogy áldásait bőségesen árasztotta ránk, és hogy azokkal, akikkel Megváltónkban, Jézus Krisztusban egyek vagyunk, megtapasztalhattuk ezt az egységet. Szívből reméljük, hogy még sok ilyen alkalmon lesz lehetőségünk részt venni.
Szabó János és Mihályi Dóri
