„Megbüntetem az atyák vétkét a fiakon, harmad- és negyedízig azokon, akik gyűlölnek engem. De irgalmasságot cselekszem ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják a parancsolataimat.” (2Móz 20,5-6)
Családfámat nem tudom évszázadokra visszavetíteni. Legnagyobb igyekezettel is csak egyik üknagyapámig tekinthetek, aki teológiára járt, de nem lépett lelkészi szolgálatba. Hiszem, hogy hívő ember lehetett, akárcsak dédnagymamám, aki Bibliát olvasó és imádkozó asszony volt. Őtőlük számítva én a negyedik-ötödik generációt képviselem. A fenti ígéretre pedig ennek okán úgy tekintek, mint akinek életén Isten irgalmassága talán az ősök hitének folytatásaként is megvalósulhatott.
Ha kiszámoljuk, hogy milyen időintervallumot fog át az ezerízig tartó isteni ígéret – a generációváltást 20-25 évben szokás értelmezni – akkor az kb. 20.000 évre adatott. Mivel az emberiség múltja ennek még a felét sem teszi ki, ezért valószínűleg a világ teljes fennállását is meghaladja Istennek Jézus Krisztusban érvényesített irgalmassága.
Akit megrémít a büntetés harmadik- és negyedik generációig ható réme, az tudjon arról, hogy ez nem elkerülhetetlen végzetként teljesedik be! Isten mindazok számára ezerízig tartó irgalmasságot ígér, akik iránta való gyűlöletükön változtatnak. De az se keseredjen el, aki nem tud hívő elődökről a felmenői között, mert különleges kiváltság az irgalmasságot kipróbáló első generáció tagjának lenni!
„Az Isten szeretet; és a ki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne.” (1Jn 4,16)
