Egy régi történet szerint a már sok éve hívő asszony depressziós panaszával kereste fel az orvost. Elmondta, hogy kedvetlenül ébred, egész nap nyomott hangulatban jár-kel, így végzi a napi rutin feladatokat.
– Doktor úr, tudna segíteni rajtam? Talán adhatna valamilyen hangulatjavító gyógyszert!
– Kedves asszonyom, egyelőre nem adok gyógyszert. Reggelenként gondolja végig, mi mindent kapott már Istentől, ezekért öt percig adjon hálát! Egy hónap múlva jöjjön vissza, és számoljon be, hatott-e a gyógymód! – rendelkezett kedvesen az orvos.
Letelt az egy hónap, visszament az asszony a rendelőbe, és már az ajtóban megszólalt:
– Doktor úr, kevés az öt perc. Kérem, írjon föl többet!
„Mindennap áldalak téged, és dicsérem nevedet örökkön-örökké! (Zsolt 145,2)
