Néhány éve egy kivágott fa törzséről kiderült, hogy pontosan úgy néz ki, mint egy krokodil. El is helyeztük az előkertben, azóta a látogatók érdeklődve szemlélik az egzotikus kertlakót. A gyerekeknek különösen is tetszik. Szépnek ugyan nem nevezhető, de ijesztőnek sem, barátságos tekintete meghazudtolja ragadozó voltát. Viharvert teste ugyanakkor harcedzett hüllőt sejtet.
Idén tavasszal valakinek eszébe jutott, hogy egy cserép muskátlit helyezzen a krokodil hátára, ettől a zord külsejű idegen végre megszelídült, és a kert szerves részévé lett. Azóta valami olyat hordoz, ami ugyan nem sajátja, lényétől idegen, de szemet és szívet gyönyörködtető.
Nem nehéz kitalálni, hogy mire emlékeztet a csúnya krokodil. Életünk is különc, furcsa, ellentmondásokkal teli, helyét nem találó mindaddig, amíg Isten nem töltheti be saját lényével. Az Úr azonban a bűnbocsánattal együtt Szentlelke részeseivé is tesz, és életünk azzal nyer igazán értelmet, hogy őt hordozhatjuk. Te melyik krokodilt választod?
„Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.” (2Kor 4,7)
