Nem a konfliktusok megoldása jelenti életünk fő célját, hanem az, hogy elsősorban a kapcsolataink épüljenek. Megtanulhatunk számos kommunikációs stratégiát, de a szívünk állapotáról leginkább az Isten tud beszélgetni velünk, aki a terápiája során nem életünk régi dolgait kívánja helyrehozni, „foltozgatni”, hanem teljesen újat szeretne velünk elkezdeni. Ezen gondolatok is megfogalmazódtak Pécelen a Biblia Szövetség áprilisi „Harminc plusz”-os találkozóján. A lelkileg építő előadások mellett nem maradtak el a játékos programok, az ismerkedés és természetesen a kerti szalonnasütés sem.
A Biblia Szövetség által meghirdetett, hagyományosnak számító tavaszi „Harminc plusz” találkozó első előadásán Kovács Károly keresztyén pszichológus, családterapeuta a konfliktuskezelésről tartott előadást.
Nagyon jó, hogy mindnyájan mások vagyunk, csak éppen a konfliktusok idején tapasztaljuk meg azt, hogy ez olykor még sem tűnik kedvezőnek – mondta el a szakember. De az érdekegyeztetés, érdekérvényesítés, a vélemények ütköztetése akár a személyiségünk további fejlődését is elősegítheti.
Szinte nincs is olyan kapcsolat, amelyben ne kerülne elő konfliktus, hiszen már közvetlenül a megszületésünk után szembesülhetünk vele. Ennek feldolgozásáért cselekedni kell.
Azt is szokták mondani, hogy az idő majd mindent megold. Ez azonban nem igaz, mert ami feledésbe merül, az még automatikusan nem oldódik meg azzal, hogy elszállt felette az idő – fejtette ki a keresztyén pszichológus.
Kovács Károly szerint nem a konfliktusok megoldása az életünk célja, hanem az, hogy elsősorban a kapcsolataink épüljenek, ugyanis a kapcsolatokra az embernek szüksége van. Mindezek mellett természetesen meg kell tanulni a konfliktusokat is jól kezelni. A házasság, a baráti, de a szülő-gyermek kapcsolat is olyan, mint a csecsemő: időként tisztába kell tenni és rendszeresen táplálni kell.
Megtanulhatunk számos kommunikációs stratégiát, de a szívünk állapotáról leginkább az Isten tud velünk beszélni. Kérdés: ki valójában szívem Ura? Akinek szívében nem Isten az Úr, az a saját életét veszi kézbe, s ebben az ördög készségesen be is segít. Isten azonban az tanácsolja, hogy életünk felől ne aggodalmaskodjunk, hiszen gondja van ránk. Fontos, hogy Istenre bízzuk az életünk irányítását: „Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt”.
Isten tervében szerepel, hogy aki hitre jut, abban ő elkezdi azt a jó munkát, amelyet be is akar fejezni. S ehhez a munkához a hozzánk legközelebb állókból felépülő kapcsolatrendszert kívánja használnia. Nem csak házasságban (bár az a legmegfelelőbb lehetőség), de gyülekezetben, a bibliakörbe járók között is kialakulhat közelebbi kapcsolatrendszer. Isten kezében sok esetben a konfliktus számít annak a „vésőnek” amelyet használ életünkben az ő munkájához – zárta gondolatait Kovács Károly.
Később Weberné Zsikai Mária áhítatát hallgatták meg a résztvevők, aki az Istentől jövő terápiáról beszélt, kifejtve, hogy ez a terápia homlokegyenest különbözik attól, amellyel az emberek általában kísérleteznek.
Istennek az a javaslata, orvoslási módszere, hogy életünk egész rendszerét új, élő vizű forrásra helyezze át – fogalmazott -, hozzátéve, hogy ennek a terápiának a lényege, hogy nem életünk régi dolgait kívánja helyrehozni. Éppen ellenkezőleg: valami teljesen újat szeretne velünk kezdeni. Nem úgy akarja helyreállítani az életünket, hogyan azt mi szeretnénk, vagy elgondoltuk. Az életünket nem „foltozgatni” akarja, hanem megváltani.
Isten terápiájának legfőbb célja az, hogy kapcsolatba kerüljön velünk. Az ember számára létkérdés az Istennel való kapcsolat. Isten egyik legfontosabb jellemzője az, hogy kapcsolatban él a Szentháromságban. Az emberrel pedig Fián, Jézus Krisztuson keresztül veszi fel a kapcsolatot.
Isten a terápiája során saját képére szeretne formálni minket, megújítva az értelmünket – magyarázta az előadó, hozzátéve, hogy a Teremtő ez által a korábbi „én-centrikus világképünkből” az „Isten-centrikus világképbe” szeretne átvezetni bennünket.
Sokakban megfogalmazódhat a kérdés: Milyen terapeuta az Isten? A válasz megnyugtató: szerető Istennel állunk szemben. Ezt onnan tudhatjuk, hogy Jézus Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. Az Isten-ember kapcsolatban mérhetetlen szeretet és elfogadás van. Amikor leülünk Isten „rendelőjében” egy képzeletbeli díványra, akkor ő nem fogja méregetni, hogy kik vagyunk, honnan jövünk, mennyi diplomát szereztünk, hányszor próbálkoztunk egy bizonyos bűnt elhagyni és buktunk el újra. Nála nem kell (és nem is tudunk) teljesíteni, nem kell „javítgatnunk” magunkat, hiszen mindenestől elfogad bennünket, de nem a bűnöket.
Isten egyszerre kínálja igazságát és kegyelmét, ugyanakkor ismeri múltunkat, jelenünket és a jövőnket. Mivel ő beszélő Isten, először elmondja a diagnózist, az után pedig megmutatja a menekülés útját is az ember számára. Ézsaiás próféta könyvének 55. fejezetében áll: „Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem”. Isten beszédében hatalmas erő van, s ha ennek kitesszük magunkat, olvasva és hallgatva Őt, akkor meg is cselekszi azt, amit eltervezett felőlünk.
– Az ember gyakran harcol a személyiségével. Gyakran felvesszük valaminek az identitását, igyekszünk elsajátítható minták alapján élni – folytatta Marika. Jézus azonban ennél jóval radikálisabban fogalmaz, amikor azt mondja, ha nem őbenne van a mi identitásunk, s nem őhozzá válunk hasonlóvá, akkor az élet sem lesz meg bennünk. Végezetül arról beszélt, hogy Isten terápiáját akkor fenyegeti veszély, ha a mi ellenállásunkba ütközik. Isteni ereje azonban mindennel megajándékozza az övéit, ami az életre és a kegyességre való.
A találkozón játékos, ismerkedős programokban is kipróbálhatták magukat a vendégek és ebben az évben sem maradt el a már hagyományosnak számító kerti szalonnasütés.
Szűcs Gábor írása
Az alkalmon készült fotók a képgalériában megtekinthetők.
