A bibliai Lázár története szinte illusztráció Jézus Krisztus tanításához. Lázár, bár testileg halott, négy napja a sírban van, de a valóságban, Jézus Krisztus felől nézve: él! Lázár visszahívása tükrében érthetjük igazán, hogy Jézus mennyire mást ért az életen és halálon, mint mi, mint a földi közgondolkodás. Határozottan állítja ugyanis, hogy aki őbenne hisz – őhozzá tartozik már –, annak nem árt a halál („ha meghal is, él”!).
Az élet lényegéről sem a biológia, sem a filozófia nem képes teljes képet adni. Az élet még a Biblia alapján is nehezen megfogható. Ezért állítja elénk az Újszövetség szemléletesen: az élet nem valami, hanem valaki: Jézus Krisztus, őbenne Isten jelenléte, vele való közösség. A Krisztushoz tartozók földi halála csak a múlandó testet érinti. Az ilyen ember a látható világ felől nézve „alszik”, a teste elpusztul, de ő maga, az igazi lénye – lelke, személyisége – él! A Biblia szerint a halál nem a pusztulás, hanem az Istentől való elszakadás állapota, aminek oka a bűn: az ember Isten elleni lázadása. Ám ebből a halálból van feltámadás Jézus Krisztus által.
A halál (tudományosan) az élet szükségszerű része. Ám a Biblia szerint nem tartozik a teremtés rendjébe: az, hogy meg kell halnunk, nem normális és nem természetes. A „halál ellenség”, ami majd tökéletesen eltöröltetik.
A feltámadás az élő Krisztussal való találkozás: az Úr Jézus személyes megváltómmá lesz. Újjászületésünktől kezdve a hit által részesedünk Jézus Krisztus örök, isteni életében. Ez az élet töretlenül folytatódik a test halála után. Vagyis a halál a hívő számára csak költözés e világból az Atyához. (Folytatjuk!)
Jézus szavai Lázár testvéréhez: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él, és mindenki, aki él, és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?” (Jn 11,1-45)
