Hűvösvölgyi túra beszámoló

Nem is olyan régen merült fel az az ötlet, hogy a 30-pluszos csapathoz hasonlóan a fiatalabb generációnak is szervezzünk egy kirándulást. Az ötletet tett követte, és a márciusi ifjúsági napon már hirdettük is a budai hegységbe tervezett túrát. A célunk az volt, hogy kötetlenebb módon lehessünk együtt, jobban megismerhessük egymást és Istent.

Úgy tűnik, hogy jó időpontot választottunk, a természet már javában kezdett kibontakozni tavaszi szépségében, a fák élénkzöld frissességet árasztottak, és az erdei virágok is változatos színekben pompáztak.

Mindez rögtön elfeledtette velünk azt, hogy esetleg több résztvevőre számítottunk, így jó kedvvel vágtunk neki 8 fővel is a túrának a 155-ös busz zugligeti végállomásáról. Először a közeli Tündér-sziklát ejtettük útba, majd nekiveselkedtünk a János-hegy oldalának. A hegyre felérve még följebb kapaszkodtunk, fel a szépen felújított kilátó legtetejére. A látvány nagyszerű volt, és bár kissé párás volt az ég, elég messze el tudtunk látni.

Innen a Nagy-Hárshegy felé folytattuk utunkat, a két hegy közti gerincen keresztezve a kisvasút vonalát. A hárshegyi fából épült kilátót is megmásztuk, itt is hasonló kilátás fogadott. Közvetlenül lenézve pedig elcsodálkoztunk, mekkora kilengése is van az erős szél miatt.

Innen lefelé ereszkedve egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy mintha visszafelé, a János-hegy irányába haladnánk, úgyhogy kapaszkodhattunk újra fel a Hárshegyre, hogy megtaláljuk a helyes utat Hűvösvölgy felé. Szerencsére a térképen észrevettünk egy kis rövidítőt, így nem kellett teljesen visszamenni. Hűvösvölgy határába érve egy szép nagy réten találtuk magunkat, amely méltán kapta a Nagyrét nevet. Itt elköltöttük ebédünket – külön kiemelném Gábor sajátkészítésű palacsintáit, amelyből kellően sokat hozott magával – mindannyiunk örömére..

Ebéd után lelki táplálékunkat is elővettük, a magvető példázatát olvastam fel a Bibliából, és fűztem hozzá egy kis magyarázatot, amihez a többiek is hozzátették a saját gondolataikat, így jó beszélgetés alakult ki. Közös imádság után frizbizéssel vezettük le a túra fáradalmait. Egy kis bemelegítő dobálgatás után az addig többségünk számára még ismeretlen frizbifocit próbáltuk ki. János ismertette röviden a szabályokat, majd két 4-4 fős csapatra válva elkezdtük a játékot. Magam sem gondoltam volna, hogy így megmozgat ez, olyan volt, mintha fociztunk volna, csak éppen passzolni és elkapni kellett a frizbit – és közben jó sokat futni.

Egy izgalmas, kontratámadásokkal tűzdelt játékmenet után 11 “gólt” szerezve nyert a csapatunk. A meccs embere egyértelműen Gábor volt, aki – mint kiderült – szabadidejében focizik. Hmm, így könnyű..

A meccs után különváltunk, Attilával még egy könnyed másfél órás sétával visszajutottunk a Zugligeten hagyott kocsimhoz, a többiek pedig villamossal mentek haza Hűvösvölgyből.

Hálásak vagyunk Urunknak a jó időért, a jó hangulatú túráért, és azért, hogy olyanok is eljöttek, akik talán most hallottak először Jézus Krisztusról. Kérjük is mennyei Atyánkat, hogy a hallott ige által hit ébredhessen a szívükben, és jó gyümölcsöt hozhasson a kikelt mag.

További fotók a Képgalériában láthatók.