Könyvespolcunkon könyvet kerestem. Egy másik akadt a kezembe, s meglepetten vettem észre, hogy a védőfólia még rajta van. Szóval, ki se bontottuk, bele se néztünk, pedig a hátlapja szerint ígéretes a tartalma. Valószínűleg a múlt évi karácsonyi könyvvásáron vásároltuk – és helyre raktuk. Becsomagolt ajándék – vagy kincs ? – kicsomagolatlanul.
Járhatok ugyanígy, ha megszokott, és nem szomjas szívvel olvasom Isten igéjét. Ha csak átfutom a tartalmát, és nem bontom ki, ami belőle az enyém. Elolvasom, és helyre teszem a Bibliát – megnyugodva. De nem kaptam meg az ajándékot, az útravalót, amit pedig Isten mára, vagy a következő időkre nekem szánt.
„Az igének pedig cselekvői legyetek, és ne csak hallgatói, becsapva magatokat.” (Jak 1,22)
Bori Gáborné írása
