A közlekedési baleset után a rendőr a vétkes autó vezetőjétől kérdezi, hogyan történt az ütközés.
– Feleségemmel megállapodtunk, hogy idegen városban én figyelem a forgalmat, ő pedig a táblákat.
– És milyen táblát látott utoljára? – fordult a rendőr az asszonyhoz.
– Azt, hogy „Drogéria szalonunk megnyílt” – jött a válasz.
Nem mindegy tehát, hogy miként szemlélünk egy eseményt. Jézus Krisztus születéséről például három evangélista is készített beszámolót. Ugyanazt az eseményt háromféleképpen mutatják be. Máté a nagypolitika felől: bölcsek, királyi udvar, intézményes gyerekgyilkosság, menekülés Egyiptomba, Lukács a szülés idejére, helyére – még a pólyálásra – is kitér, János pedig az esemény kozmikus jelentőségét tartja említésre méltónak: „az Ige testté lett, és közöttünk lakozott”.
Amikor karácsonyt ünneplünk, szemléletünktől függ, hogy mit látunk: csak a sok munkát és költséget, ami az előkészületekkel jár, vagy szépen díszített fát, mosolygó gyermekarcokat, és az értékes ajándékok feletti örömöt, esetleg Jézus Krisztust, akinek születésnapját ünnepeljük. Ha őt is, akkor hogyan? Kisdedként, akinek a napkeleti bölcsek ajándékokat hoztak, akihez a környékbeli pásztorok látogatóba érkeztek – vagy pedig így:
„Benne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága. (…) Mindazoknak, akik befogadták, akik hisznek az ő nevében, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek.” (Jn 1,1-14)
