November 3. és 8. között a megszokott, de szépségével a résztvevőket minden évben újra és újra lenyűgöző Szépalmapusztán, a Bakonyban tartotta a Biblia Szövetség ez évi orvos-csendeshetét. Nagyszerű lehetőség volt ez a komoly igetanulmányozáson kívül a pihenésre, a gyönyörködésre, hatalmas sétákra, valamint a régi és új testvéri kapcsolatok építésére is. Kiderült az is, mennyire nem igaz, hogy ha orvosokat több napra egy helyre „összezárnak”, ott perceken belül a latin lesz a fő társalgási nyelv, és az együttlét alatt vége sem szakad az esetmegbeszéléseknek és a szakmai vitáknak. Nem így volt – bár kétségtelen, hogy jól esett egy-egy tapasztaltabb kolléga véleményét kikérni, vagy a szervezeti-működési nehézségeinkről tapasztalatot cserélni.
De a lényeg nem ez volt. Jó volt átélni, hogy az életünket, szolgálatunkat, hivatásunkat mélyebben érintő és messze inkább meghatározó kérdésekről lehetett itt szó, mint amit egy-egy szakmai konferencia témájául választanak. Mert szeretnénk magunk is a sorrendet helyesen megélni: első renden Isten gyermekei vagyunk – és csak ezen belül orvosok.
Miután minden reggel azzal a jóleső és szokatlan érzéssel ébredtünk, hogy egész éjjel nem riasztottak, nem csörgött az ügyeleti telefon, és rendelkezésünkre áll röpke másfél óra egy svédasztalos reggelihez, az azzal egybekötött nyugodt beszélgetésekhez – szóval egy ilyen békés indítást követően a délelőttök folyamán két előadás-sorozat hangzott el.
Sípos Ete Zoltán lelkész testvérünk szolgálata során nyomon követhettük Pál apostol megtérésének történetét. Kiderült, hogy nem olyan hirtelen „pálfordulás” volt ez, ahogyan a köznyelv tartja. A történet sokkal inkább arról szól, hogyan küzdött Jézus azért, hogy Saul-Pál ne arra menjen, amerre romlott szíve vinné, hanem Hozzá térjen – és hogyan aratott végül Jézus fényes győzelmet Pál megátalkodott, ellenséges szíve felett. Nem egyetlen pillanat alatt történt ez: nagyon sok „ösztöke” érte Pált hosszú időn keresztül, Gamáliel lábainál, aztán a Szanhedrinben, a keresztyénekkel való találkozások során, István kivégzésénél. A szívében a Krisztus-hitet ébresztgető ösztöke ellen Pál egy ideig keményen rúgódozott. Nyilván hatalmas küzdelem dúlhatott a szívében, hiszen ha valóban Jézus a Krisztus, akkor nemcsak saját személyes identitása, hanem az egész zsidóság, a választott nép identitása meginog, mindent egészen új alapokra kell helyezni. Végül azonban úgy dőlt el a harc Pál szívében, hogy kárnak és szemétnek ítélt minden korábbit és meghódolt Jézus előtt, Jézus pedig betagolta őt népébe, és elkezdődött az a szolgálat, amelyre nézve ő Isten választott edénye volt. Jézus ugyanígy jelenik meg a mi életünkben is: dicsőségesen, irgalmasan, személyesen, váratlanul és kikerülhetetlenül. Hála érte, ha ellenállhatatlanná vált életünkben a hívása.
Ezt követően Dr. Sípos Ete Álmos „Hiszek Szentlélekben – de mit?” címen összefoglalt előadásait hallhattuk. Bevezető gondolatai szerint a ma Bibliát olvasó emberek érdeklődésének egyik beszűkülése, hogy sokakat csak az érdekel, amit a Szentírás az emberről ír, vagy legfeljebb az ember és Jézus kapcsolatáról – pedig az egészséges Biblia-szemlélet kiindulópontja az, hogy a Biblia Isten kijelentése, amely elsősorban Istenről szól, csak másodsorban az emberről is. Ha ezt a sorrendet és arányt elrontjuk, tévelygés áldozatává válunk. Az ember számára semmilyen kérdés nem lehet(ne) fontosabb annál: Kicsoda Isten? Bár az igaz Isten-ismeret kiindulópontja – ti., hogy a Szentháromság Isten lényében egy, személyében három – az értelem számára nem felfogható igazság. Hiszen az emberi értelem nem képes befogadni semmi olyat, amire a természetben nincs analógia, márpedig a szentháromságnak nincs analógiája a teremtett világban. A hitünk alapja mégis a szentháromság valósága – az elválaszthatatlan, de megkülönböztethető három személy. A Szentlélek az emberrel kapcsolatban lévő Isten. Egyedül a Szentlélek ismeri Isten lényének a titkát – és amit ebből jónak lát kijelenteni, azt kijelenti, és ő maga világosítja meg az elménket is a kijelentés megértésére. A Biblia kiemeli a Szentlélek szerepét a teremtésben. Az Atya mondja a teremtő Igét és a Szentlélek végrehajtja a teremtést. Ö hozza az életet az élettelen anyagba, őáltala van az élet. A Szentlélek az, aki megelevenít, hiszen ő hordozza az életet: a vegetatiót (biológiai életet) és a dzoét (lelki életet) egyaránt. Ő az, aki a teremtett világ törvényét nem csak megteremti, hanem működteti is: megóvja a világmindenséget a káoszba hullástól. A teológia a Szentléleknek ezt a tevékenységét általános, gondviselő kegyelemnek nevezi – azonban Istennek az általános kegyelemben gyakorolt szeretete nem vezet üdvösségre. Éppen ezért számunkra a Szentlélek legfontosabb munkája, hogy a Jézus Krisztus által a kereszten elvégzett megváltást hatékonnyá teszi az emberek szívében. Ebben a megelevenítő munkában a Szentlélek eszköze mindig az Ige. Az írott és a hirdetett Ige elválaszthatatlan a testté lett Igétől, Jézus Krisztustól. A Szentlélek hit által kapcsolja össze a hívőket a megdicsőült (halálból feltámadott és az Atya jobbján ülő) Jézussal. A Szentlélek elvezeti a tanítványokat minden (= a teljes) igazságra. Ez nem filozófiai vagy természettudományos igazság, hanem olyan igazság, ami a világ elmúlása után is igazság marad. Minden földi dolog mögött és fölött álló igazság. Nem feltárt, hanem kijelentett igazság. A Szentlélek eszköze a teljes igazságra való elvezetésben szintén kizárólag az Ige. A Szentlélek a teljes Írást használja arra, hogy megtanítsa a hívőket Isten szerinti módon gondolkodni és felelős döntéseket hozni. A Szentlélek munkája az is, hogy az egyházat (a láthatatlan és a látható Krisztus-testet is) egybegyűjtse – a Krisztus váltsághaláláról szóló igehirdetés révén.
A délutáni pihenés után részben személyesebb hangú szolgálatok, bizonyságtételek hangoztak el. Makrai Tibor testvérünk az orvos házasságáról beszélt egy délután – általában is arról, mi Isten terve, akarata, jó rendje a házasságra nézve, és ezen belül arról is, milyen speciális áldások és nehézségek jelennek meg az orvos (adott esetben két orvos) házasságában. Másnap Kiséry István és családja tett bizonyságot – egy minden létező szövődménnyel terhelt szívinfarktus átélése után – arról, milyen az, amikor a halál érintése egészen közelivé válik, de Isten átvisz rajta és még tevékeny élettel ajándékoz meg – velük együtt adhattunk hálát mindezért. Dr. Abonyi Tamás a bio-mozgalomról, Dr. Erdélyi Judit pedig az iskolákban bevezetésre szánt kötelező relaxációval kapcsolatos biblikus aggályokról tartott nagyon szemléletes és meggyőző előadást.
Az esti áhítatokon pedig a Mt 16,21-26. versei mellett csendesedhettünk el afölött, hogyan végzi Isten a mi szívünkben is a „váltóállítást”, amikor ember szerinti gondolkodás helyett Isten szerintit munkál bennünk. Mit jelent az önmegtagadás, a kereszt felvétele, hogyan gazdagodik mindezek által az életünk, és miként veszélyezteti az embert a lelkében való kárt vallás: akár ha az életét akarja megtartani, akár a világ tetszését megnyerni.
Nagyon gazdag ismeretanyaggal gazdagodtunk tehát a héten – Álmos bácsi előadására visszautalva: nem csak tudományosan, teológiailag bölcsen feltárt és átadott ismeretekkel (bár hála és köszönet mindezért is), hanem a Szentlélek által kijelentett igazságokkal is, amit nem lehet egy ilyen összefoglaló cikkben leírni, hiszen az Ige hirdetésekor a Szentlélek egyénenként végzi a lelkünkben megelevenítő, megvilágosító munkáját. Személyesen mindig ezt a megelevenítést várom a csendeshetektől, bárhol tartsák is azokat: hogy az Isten szerinti jóra való törekvés, az odaszánás és az Istennel való kapcsolat mélyülhessen bennem, bennünk. Ez egy ilyen hét volt. Istennek hála érte!
dr. Szabó Andrea
