Rosszkor rossz helyen

Baráti beszélgetéstöredékek……

Miért szakítottatok?  Nem veszi komolyan az életet.  Hol ismerted meg?  A rádió kabaré nyilvános felvételén….. 

 

Miért szakítottatok? 

Hétvégén mindig a sörözőben ül.

Hol találkoztatok? 

A sarki sörözőben…. 

 

Miért szakítottatok,

Csak a foci létezik a számára. 

Hol ismerkedtetek meg? 

A stadion lelátóján…. 

 

Talán valamelyik édesanya fogalmazta meg először, vagy napjaink dalszerzője volt hasonló jelenetek szemtanúja? Nem tudjuk, de annyi bizonyos, megszületett a sokak által ismert sláger „Lookin’ for Love in All the Wrong Places” (Rossz helyen keresed a szerelmet). Teljesen egyértelmű, ha tiszta szerelmet keresel, tiszta helyen keresd. Ha hűséges férfira vágysz, akkor menj oda, ahová a hűséges férfiak járnak. Ha olyan férfit akarsz, akinek szolgáló szíve van, akkor kapcsolódj be olyan szervezetek életébe, ahol másokat szolgálhatsz, és kiderül, ki szegődik melléd társul.

 

Ha darabokra törik az életünk – átmenetileg vagy végleg -, te nem azon kapod magad, hogy mindenhol keresed a reményt, de sokszor rossz helyen?
Valakinek az értelmetlen döntése miatt megtörik az életed. Vagy saját rossz döntéseid következménye csattan rajtad.
Az élet mintha néha sípcsonton rúgna minket és otthagyna a versenypályán. Vagy legalábbis úgy tűnik. Mintha a remény, rémülten magunkra hagyna, eltűnne a színpadról. De valóban így van?
Mit tesz a reményteljes ember? Hol talál reményt, amikor az bújócskázik vele? Valamennyien tudjuk, hogyan nem működnek a dolgok és hol nem érdemes a megoldást keresni:

 

Ha a fájdalom határoz meg minket, hamarosan rútabbakká leszünk, mint a körülményeink. A remény szereti a világosságot. Ha begubózunk vagy folyton-folyvást sajnáltatjuk magunkat, és mi leszünk az „Összetörtek”, a „Túl-Fiatal-Vagyok-Ahhoz-Hogy-Özvegy-Legyek!”, az „Elárvultak”, a „Drogfüggők”, a „Préda-Aki-Magányos-És-Mindenki-Kikezd-Vele!”, akkor a saját helyzetünket nehezítjük meg abban, hogy megtaláljuk a reményt, amire pedig annyira vágyik a lelkünk.

Panaszkodunk másoknak. Meg tudsz nevezni csak egyetlen személyt, aki reménytelibbé, ragyogóbbá vált azért, mert a fájdalmát másokra öntötte? Én se tudok.

Megengedjük, hogy a keserűség és a csalódás határozza meg az életünket. Ha behódolunk az aggodalomnak, és a zaklatottságnak, elfogy az életerőnk és csak reménytelen jövőt látunk. Pedig az Istennek való alárendelődés reményteli jövőt adna a részletektől vagy az út nehézségétől függetlenül.

Romboló hatások, romboló emberek. Minden remény hamis, amit az üveg, a tabletta, vagy a megalkuvó kapcsolat hozhat. Ezek előbb-utóbb megmutatják csapdáikat és végzetes következményekkel járnak.

Ki a hibás? Ha a reményre áhítozom, mi a hatékonyabb: ha azt kérdezem ki volt a hibás, vagy azt, hogyan tovább?

Az önmarcangolás. Az utólagos sajnálkozás örvénye sok jó szándékot tett már tönkre. A vég nélküli, állandó önmarcangolás és a remény nem élnek meg együtt. Az egyik kiüti a másikat.

Áldozattá váltak. Láttad már a vád keserűségét a dühös szülők gyerekének szemében? Voltál már összezárva olyan emberekkel, akiknek a durvasága, trágár szavai a múltjukban megtörtént erőszak vagy bűn következménye, és a jelenben fertőzi kapcsolataikat? Úgy érzik, mások miatt ment tönkre az életük.

Hátat fordítunk Istennek, az egyetlennek, akinek van hatalma, hogy megváltoztassa a körülményeinket, vagy minket. Pedig a kérdés egyetlen szakértője Jézus, aki maga teremtette meg és tartja életben a valódi reményt – miután saját maga fizette ki az árát.
Ott nincs remény, ahol keserűség, önmarcangolás, vádaskodás, emberi játszmák, vagy sértegetés lakik. Nem szíveli ezt a légkört. Ezért nem találunk reményt a reménytelen helyeken. Nem fogunk rábukkanni, ha bosszúvággyal vagyunk telve.

 

Máshol van
A remény „gondoskodó barátok társaságá”-ban virágzik. A remény a hittel és a szeretettel jár karöltve (1 Kor 13,13). Magasra szárnyal Isten tiszteletében. Elénk lép a Szentírás lapjairól. Átitatja a levegőt, ahol Jézus a Szentlélek által jelen van.
A Rómaiaknak írott levélben ezt olvassuk: „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által” (Rm 15,13). Észrevetted, hogy ebben a versben a „bővölködjetek” szó szerepel? Reménytelen helyzetben, ha csak egyetlen csöppnyi reménység hullana kiszáradt lelkünkre, hálásak lennénk. Isten azt akarja, hogy túlcsorduljon a reménység az életünkben, még akkor is, ha elviselhetetlennek tűnik a helyzetünk. De ez csak akkor fog megtörténni, ha bízunk Benne.
Jó helyen keresed a reményt? Észre fogod venni, ha nem.

 

(Forrás: Cynthia Rucht: Looking for Hope in All the Wrong Places)