A Biblia Szövetség idén is megrendezte (aug. 17-21.) a hitben járó fiatalok képzését azzal a nem titkolt kettős szándékkal, hogy felkészítse az ifjakat Krisztus szolgálatára a gyülekezetekben, illetve hogy lehetőséget teremtsen az ismerkedésre, barátkozásra, közösségépítésre.
Hosszú hétvégére indultunk augusztus 17-én Pécelről a Lomnici-csúcs lábánál található Felsőerdőfalvára. Ez a kis üdülőfalu kellemes és csöndes környezetet biztosított számunkra a pihenéshez, feltöltődéshez és Isten dolgaival való foglalkozáshoz. Nem utolsó sorban pedig remek kiindulópontot jelentett túráinkhoz is.
Minden nap hasonlóan épült fel. Mindenki kapott valamilyen feladatot, így senki sem tétlenkedett. Volt, aki konyhai szolgálatot vállalt, mások áhítatot vagy előadást tartottak, de volt tűzmesterünk is, aki a tábortűzért felelt. Ez is arra hívta fel a figyelmünket, hogy Isten országában mindenkire szüksége van, és hogy nincs tétlen hívő élet.
Délelőttönként lelki-tudományos képzési programot tartott nekünk Sípos Álmos bácsi. Az előadássorozat összefoglaló címe ez volt: Krisztus és… Az első nap Krisztus és a kozmosz kapcsolatáról hallhattunk, másnap Krisztus és az ember viszonya volt a téma. Harmadnap – szintén a Kolossébeliekhez írt levél 1,9-17 alapján – Krisztus és az ember jövőjéről, majd Krisztus és az Egyház kapcsolatáról hallhattunk tanítást. Az előadásokon lényegi összefüggéseket érthettünk meg Krisztus személyével kapcsolatban, és beszéltünk arról, mit hiszünk, kiben hiszünk, amikor Jézusról teszünk bizonyságot. Az előadásokat mindig beszélgetés és közös imádság követte.
Délelőtt a teológiai felkészítés mellett egyéb hasznos témákban is hallhattunk előadást. Szó volt a misszióról, arról, hogy hogyan kell nyilvánosan megszólalni, mit tegyünk, ha egy gyerektáborban valaki megvágja magát, hogyan kell megszervezni egy csendesnapot. Ezek az ismeretek a gyakorlati keresztyén élethez, szolgálathoz nyújtottak segítséget.
A délután nagy részét kötetlenül tölthettük el, így alkalmunk nyílt többször túrázni a hegyekben vagy megnézni a közeli szép felvidéki városokat. Ezek a kirándulások nem voltak mentesek némi izgalomtól – elhagyott slusszkulcs, szakadó eső a hegyekben – de Isten mindvégig velünk volt, és többször megtapasztalhattuk, hogy mindenkor gondja van az övéire. Ez olyan volt számunkra, mintha a délelőtti elméleti képzés után délután a gyakorlatban is megtapasztalhattuk volna Isten nagyságát és kegyelmét.
Vacsora után az esti áhítaton az 1Pt 5,1-11 versekről hallhattunk. Ezeken az igéken keresztül Isten sok mindenre intett minket, mint vezetőket, szolgálókat és ifjakat. Ebben a világban, ahol az idősebbeknek egyre kevésbé adják meg a tiszteletet, jó volt Isten rendjét hallani, hogy az ifjabbak engedelmességgel tartoznak az idősebbeknek a gyülekezetben.
Az esték hátralevő részét játékkal, beszélgetéssel, egy alkalommal tábortűz mellett töltöttük el. Ez is tovább erősítette köztünk a kapcsolatot, amit mindnyájan nagyon fontosnak tartottunk.
Hazafelé újabb kalandok vártak ránk, Isten újabb próbatétel elé állított néhányunkat, de végül mindenki épségben hazaért. Itthon aztán megkerestük egymást a Facebook-on, hogy megoszthassuk egymással képeinket, megbeszéljük, ki hogyan ért haza. Talán ez a sokat szidott eszköz is segíthet nekünk, hogy kapcsolatban maradjunk egymással, hogy megoszthassuk egymással örömeinket, bánatainkat, hogy támogathassuk egymást Isten ügyének szolgálatában.
Hála legyen Istennek, aki gazdag áldásokkal elkészítette számunkra ezt a tábort, és köszönet a szervezőknek azért a sok munkáért és áldozatért, amivel ezt megtervezték és kísérték.
Urbán Viktória
