Július közepén egy csapat fiatal találkozott kora reggel a Déli pályaudvaron. Sokaknak érdekes látványt nyújtottunk, amikor a fel-, valamint átszálláskor a műanyag hordókat adogattuk kézről kézre. Így indult a kenutábor. Dél körül meg is érkeztünk Szentgotthárdra, ahol csatlakoztak hozzánk azok, akik nem vonattal érkeztek.
Itt már vártak bennünket kenuink, és egy kis eligazítás után vízre szálltunk. Ketten-hárman, esetleg négyen ültünk egy hajóban, amit a héten folyamatosan cseréltünk, illetve az együtt ülők is változtak, így szinte minden izgalmas helyzetben még jobban megismerhettük egymást. Hamar megtapasztaltuk azt is, hogy mennyire lényeges együttműködni, és egyszerre evezni. Az első borulások után már senki sem félt attól, hogy vízbe kerül. Mindenkinek volt mentőmellénye, és figyeltünk egymásra, a hordókra és a kenukra.
Nekem ez volt az első kenutúrám és örülök neki, hogy a Rábára mentünk. Nem volt túl széles és mély sem. A legtöbb helyen bokáig vagy derékig ért a víz, persze voltak mélyebb szakaszok is. A nehézséget inkább a duzzasztók okozták, vagy olyan helyek, ahol a fák feltorlódtak a vízen. Ilyenkor kiszálltunk a kenukból, kipakoltunk, kiemeltük, majd újra vízre szálltunk, bepakoltunk. Ez eléggé fárasztó és időigényes művelet volt. Így az első este a gát mellett le is táboroztunk.
Egy-egy napunk úgy telt el, hogy a délelőttöt a táborhelyen töltöttük, testi és lelki táplálékot vettünk magunkhoz, majd pedig délután haladtunk lefelé a folyón. A munkából mindenki aktívan kivette a részét, volt, aki fát gyűjtött, főzött, mosogatott, vizet hordott, elment az útba eső faluba-városba bevásárolni.
Az igetanulmányozás során Péter első levelével ismerkedtünk. Az első nap egy átfogó képet kaptunk, majd pedig kiscsoportokban tanulmányoztuk a Bibliát. Péter apostol levelében a keresztyén ember személyiségét, életstílusát, alapelvét, magabiztosságát, hozzáállását, közösségi kapcsolatait és a Krisztustól való függőségét mutatja be. A lelki alkalom után igyekeztünk összepakolni, elhelyeztünk mindent a kenukban, majd vízre szálltunk.
A délután nagy részét az evezés töltötte ki. Többször is megálltunk, ahol alkalmas helyet találtunk étkezésre, pihenésre és egy kis játékra. Többen kipróbálták a hídról és a hintáról való vízbe ugrást. Estefelé sátorozásra alkalmas helyet kerestünk. A sátorverés és a vacsorakészítés sok időt vett igénybe. Legtöbbször ránk sötétedett már a vacsoraidő. Ez azonban nem tartott fel minket sem az esti áhítatban, sem a közös játékban.
Hálás vagyok Istennek, hogy eljuthattam a kenutáborba. Addig még soha nem ültem kenuban, és nagyon örülök, hogy keresztyén közösségben ezt is kipróbálhattam. Remélem, jövőre még többen kapnak kedvet, hogy egy kalandokkal teli hetet töltsenek el velünk.
Farkas Gyöngyi, Gyöngyös
További képek a túráról a képgalériában.
