Kellenek-e kapcsolatok

Kellenek-e kapcsolatok? Mindenki szeretne jobbá válni. A legtöbb vallás képviselői, sőt a nem vallásos emberek is a legkülönbözőbb módszerekkel törekszenek erre. A jobbá válás folyamatát a tréningekre specializálódott szakemberek személyiségfejlesztésnek nevezik. A bölcsek és egyházi személyek növekedésnek hívják, a Biblia pedig megszentelődésként írja le.

A keresztyének számára a megszentelődés nem pusztán az a folyamat, amelyen keresztül valaki kedvesebb, jobb ember lesz. A fogalom mélyebb és gazdagabb tartalommal bír. A Biblia azzal a merész állítással áll elő, hogy a keresztyénekben, akik hit által követik Jézus Krisztust, valami sokkal mélyebb történik. A keresztyénség nem arról szól, hogy önfejlesztés útján egyre jobbak leszünk, hanem arról, hogy meghalunk régi önmagunknak, miközben láthatjuk Jézusnak bennünket átalakító munkáját. Mindez természetfeletti módon történik.

Hogyan tudja ezt Isten elérni? Vagy talán még jobb úgy feltenni a kérdést, milyen eszközöket használ Isten? Mindenekelőtt azt kell megerősíteni, hogy a változás forrása Isten Szentlelke. Tudjuk, hogy Isten az Igéjét használja arra, hogy behatoljon szívünkbe, ha kell, mélyen megsebesítsen, hogy változást érjen el. A bibliaolvasás és az igehirdetés hallgatásának hatására megújul a gondolkodásunk, a megújult gondolkodás hatására megváltozik a magatartásunk, javul a hozzáállásunk, és átalakul az érdeklődési körünk. De van egy nagyon hatásos eszköz Isten kezében, ami felett gyakran elsiklunk, pedig a megszentelődés folyamatában nagyon erőteljes az emberi kapcsolatok hatása. Isten nagyon gyakran és hatékonyan tudja ezeket felhasználni életünkben. Többek között ez az oka annak, hogy az Újszövetség annyira egyértelmű, amikor a Jézusba vetett hit megélésének szinteréül a gyülekezetet jelöli meg.
Önmagunk és Jézus megismerésének gyakorlatban jól bevált módja a kapcsolatokban rejlik. Egy fiatalember a következőképpen adta ennek magyarázatát: „Amikor egyedülálló voltam, azt gondoltam, hogy meglehetősen komoly lelki ember vagyok. Mindennap olvastam a Bibliát, hűségesen jártam gyülekezetbe, és sok keresztyén könyvet olvastam. De azután megnősültem, és ez az új kapcsolat a nap huszonnégy órájában, a hét minden napján azt eredményezte, hogy egyre-másra derültek ki a bűneim, az önzésem, amikről nem is sejtettem, hogy léteznek. A feleségem iránti elkötelezettségem arra késztetett, hogy megváltozzak. Vagyis Isten arra használta feleségemet, hogy türelmesen alkalmazkodjam hozzá. Fel kellett adnom kívánságaimat, és voltak olyan igényeim is, amelyek betöltetlenek maradtak. Naponta kértem és adtam bocsánatot. Vagyis növekedtem. Változtam. Ma már, tíz évvel később, egy teljesen más férfi vagyok. A folyamatot felgyorsította gyerekeink születése. Próbára tették türelmemet, vezetői szerepemet, további önző megnyilvánulásokat és bűnöket lepleztek le. A gyülekezetben még tovább folytatódott megszentelődésem. Megtörtént, hogy nehezemre esett megérteni valaki, aki teljesen más környezetből jött közénk, vagy előfordult, hogy egy konfliktus csak többszöri nekifutásra rendeződött – kezdetben a megbékülés legkisebb esélye nélkül. Valaki rossz híremet terjesztette, Isten mégis arra bíztatott, hogy feltétel nélkül szeressem az elkövetőt. De ugyanígy felhasználta Isten munkatársaimat, a rokonokat és nagyon sokakat azok közül, akik fájdalmat okoztak nekem.”

Közösségben lehet az evangéliumot a leginkább megélni. Minden nap dörzspapírként smirgliznek téged olyanok, akik teljesen mások, mint te vagy. A szeretet parancsát a gyakorlatba ültetheted, amikor elviseled mások nehéz természetét, megbocsátasz vagy bűnödet beismerve bocsánatot kérsz. Megtanulsz türelmesen másokhoz alkalmazkodni (nem kényszerből, vagy megfelelni vágyásból) és értük áldozatot hozni – és mindezek közben növekedsz. Most persze mondhatod, hogy azok, akik nem keresztyének, ugyanezeken mennek keresztül.
Bizonyos fokig igazad is van. De nekünk, hívő embereknek segítségünkre van a Szent Lélek, aki felragyogtatja előttünk Jézus természetét, meggyőz bűneinkről. Számunkra ott van az evangélium, amely motivál, és képessé tesz a megbocsátásra és a kegyelemben való növekedésre.

Mi értelme ennek? Nagyon is sok. Befolyásolja az életről kialakított látásmódunkat, életcéljainkat, végső soron egész életünk értelmét. Nem kell már másokat bosszantó akadálynak tekintenünk, hanem Isten által küldött eszközöknek a megszentelődésünkre. Lehet, hogy a lobbanékony főnöködet azért tette melléd Isten, hogy egy-egy területet lecsippentsen régi önmagadból, hogy a Lélek gyümölcstermése jelenhessen meg rajtad. Minden egyes kapcsolat lehetőség a megszentelődésre és a növekedésre. Ezért a közösség nélküli keresztyénség (Robinson kegyesség) lehetetlenné és torzzá teszi a megszentelődésből eredő változás folyamatát.