Szerelem (Amour)

Amour sA provokatív témákat boncoló osztrák rendező, Michael Haneke legújabb filmje a Szerelem, szinte minden jelentősebb film-díjat elvitt az idén, köztük a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat is. A rendkívül merész film legfontosabb kérdése az élet, a szerelem és a halál kapcsolata.

Vajon túlél-e minket bármi is ezen a földön? Mit jelent az időskori szerelem? Érdemes élni, ha már megöregedtünk és magatehetetlenek vagyunk egy ágyhoz kötve? Mi marad, ha már mindent elveszítettünk?

A filmben nincsenek akciók, nincsenek mozgalmas jelenetek, csak bezártság, szűkülő élettér és elkeseredés. Michael Haneke, maga is túl a hetvenen, egy idős, nyolcvanas éveikben járó házaspár életének utolsó szakaszát mutatja be. A főszerepeket Jean-Louis Trintignant és Emmanuelle Riva játsza rendkívül felkavaróan. A 83 éves Trintignant tíz éve nem állt felvevőgép elé, most csak ennek az embert próbáló szerepnek a kedvéért vállalta újra a rivaldafényt. Riva a 86. születésnapját ünnepli ebben az évben, és születésnapi ajándékként számtalan díjat vitt el fiatal kolléganői orra előtt.
Miért övezi ilyen nagy megdöbbenéssel vegyes érdeklődés a filmet?
A müncheni születésű osztrák Haneke könyörtelen filmrendező. Történeteit a félelem, az aggodalom uralja, hirtelen és váratlan erőszakos jelenetekkel megtűzdelve. A Furcsa játék című filmjében például az erőszak kérdését járja körül kíméletlen ridegséggel. A zongoratanárnőben egy bécsi zeneakadémián tanító nő önpusztító, groteszk szexuális szokásai kerülnek terítékre. A Rejtélyben, amely valószínűleg a nagyközönség számára a leginkább nézhető filmje, egy ismeretlen zsaroló zaklat egy családot. A Fehér szalag az I. világháború előtti időkbe röpít vissza, egy protestáns német faluba, ahol baljóslatú események történnek.

A szerelem című filmben Georges (Jean-Louis Trintignant) és Anne (Emmanuelle Riva) nyugdíjas zenetanár házaspár, akikAmour 2 szépen berendezett, könyvespolcokkal telezsúfolt párizsi lakásban élnek. A nappali központi helyét egy hatalmas versenyzongora foglalja el, melyen egykor legtehetségesebb tanítványaik játszottak. Boldogok, bár elszállt az idő felettük, mégis kölcsönösen tisztelik egymást, aktív életet élnek, koncertekre járnak, megelégedettnek látszanak. A dolgok azonban nem maradhatnak így örökké. Egy közös reggeli alatt Anne hirtelen megmerevedik, mint amikor egy felhúzható játék elakad. Teljesen kifejezéstelen arccal ül, és bármit próbál tenni Georges, semmi nem kelti életre a feleségét. Georges pánikba esik, de nem tud segíteni. Anne kórházba kerül, és hazatérésekor látjuk, hogy jobb oldala már szinte teljesen lebénult. Mindketten tudják, hogy kezdetét vette valami visszafordíthatatlan. Anne megígérteti férjével, hogy bármi történjen, soha többé nem viszi vissza a kórházba. Ahogy Anne fizikai és mentális állapota egyre romlik, Georges készségesen fésüli, eteti a feleségét, amíg a teher már elviselhetetlenné válik. Az Annét sújtó demencia következtében a kettőjük közötti kommunikáció is lehetetlenné válik. Trintignant arcát nem csak az aggodalom barázdái szántják végig, de a rémület és a félelem is, hiszen a nő, akit egykor szeretett, szertefoszlik a szemei előtt.

Amour 1Haneke kíméletlen pontossággal és minden sietség nélkül mutatja be, hogyan válik ez a kilátástalan helyzet elbarikádozott, ostromállapothoz hasonlítható helyszínné, ahol a kívülállók – még a barátok, és közeli családtagok – segítsége sem szívesen látott, és szinte értelmetlen beavatkozás. Lányuk, akit Isabelle Huppert alakít – remekül – próbál közbelépni, de saját kátyúba jutott élete éppen elég megoldhatatlannak látszó feladat elé állítja.
A rendezők többsége, ha az öregedés, a halál témájához nyúl, akkor nemcsak valamelyest ünnepélyességgel teszi, de igyekszik reményt is sugallni, hogy nem volt hiába. A Szerelem című film esetében ebből egy szemernyit sem kapunk. A két öreg közös életének utolsó periódusa: pokol a Földön. Ebben az összefüggésben a cím szinte ironikussá válik. Egy kritikus szerint „a gonosz lepréselt, száraz virága, elfojtott, egy ki nem mondott imádságokkal teli könyvben”. Lehet, hogy csodáljuk a színészek játékát és Haneke rendezői bravúrjait, de az irtóztató kilátással nem értünk egyet. A keresztyének élete sokkal több ennél a siralomnál. Geoges és Anne számára nincs békesség, nincs megváltás, nincs bűnbocsánat – és remény sincs. A szenvedésnek nincs értelme, sehová nem vezet, a halál pedig egyszerűen csak halál: kegyetlen, torz és rettenetes – nincs kegyelem. A közös szenvedés olyan, mint egy halotti lepel, amely sorsukra rávetíti rettenetes árnyékát olyannyira, hogy mindketten szinte megutálják saját életüket, amiért így ér véget. A zene, ami eddigi életük középpontja, célja és örömforrása volt elmúlt, nem használhatják többé. Kiürültek, nincs senki és semmi, ami kitölthetné, felemelhetné, megválthatná nyomorult állapotukat, és a film végére kiderül, erkölcsi tartásuk sem maradt.

Milyen kár, hogy a bennünket körülvevő kultúra szerint az élet alappillérei a szívfájdalom, a szomorúság, a veszteség, az erőszak és a szex. Megjelenésük a filmművészetben – amely az egyik legnagyobb hatású művészeti ág – annyira domináns, hogy a nézők azt gondolják, kell valami hamisságnak lennie abban az alkotásban, amelyik a reményről, kegyelemről, vigaszról és boldogságról szól. Valóságos kár és veszteség származik sok ember életére nézve abból, hogy egy olyan tehetséges rendező, mint Michael Haneke minden kompromisszum nélkül ragaszkodik a kétségbeejtő világképéhez, és a filmművészet csúcsának tartott Oscar-díjjal jutalmazott filmje sajnos még sokakat meg is győzhet erről.

 

Szerelem

(Amour / Love)

színes, feliratos, francia-osztrák-német filmdráma, 125 perc, 2012

(12 éven felülieknek)

rendező: Michael Haneke

forgatókönyvíró: Michael Haneke

operatőr: Darius Khondji

producer: Stefan Arndt,

Margaret Ménégoz

vágó: Nadine Muse, Monika Willi

szereplők:

Jean-Louis Trintignant (Georges)

Emmanuelle Riva (Anne)

Isabelle Huppert (Eva)

William Shimell (Geoff)

Rita Blanco

Laurent Capelluto