A filmek szexuális jeleneteinek hatása a kamaszokra

Azok a tinédzserek, akik szexuális tartalmú filmeket néznek, sokkal nagyobb eséllyel bonyolódnak korai és kockázatos szerelmi kapcsolatokba – állapították meg amerikai kutatók. Ezért azt javasolják, hogy a fiatalok szexuális nevelésében figyelmet kell fordítani arra, hogy megtanítsuk nekik a film és a valóság közötti különbséget.

A Missouri Egyetemen készített vizsgálat szerint az 1950 és 2006 között mozikba került filmek megközelítőleg 85 százaléka tartalmazott szexuális jeleneteket, és mindössze 9 százalékuk erősítette meg az egészséges szexuális viselkedést. A korhatáros jelzéssel ellátott filmekben az elmúlt évtizedben egyre nyíltabban és naturálisabban ábrázolják a szerelmi életet. Az adatok arra utalnak, hogy a kamaszok szexuális viselkedését ezek a filmek minden más médiánál jobban befolyásolják. „Azok a serdülők, akik több intim jelenetet tartalmazó mozifilmet látnak, könnyebben váltogatják partnereiket, és a védekezésre sem ügyelnek” – állítja Ross O’Hara, aki hat évet szentelt kutatásának, minek az volt a célja, hogy kiderítse, vajon a moziban látott szex-jelenetek milyen hatással vannak a tinédzserek hétköznapi életére.

Ross O’Hara és kutató csapata a kutatás egyik fázisában 684 népszerű filmet nézett végig, és mérte le a szexuális tartalom (szenvedélyes csókolózás, szexuális aktus) előfordulását és hosszúságát. Felhasználták egyben annak a korábbi kutatásnak az eredményeit, amik azt vizsgálták, hogy a nem korhatáros és a korhatáros megszorítást feltüntető filmek hány százaléka tartalmazott szexuális jelenetet. A korhatár nélkül megtekinthető filmek 68 százaléka, a 12 éven felülieknek szóló filmek 82 százaléka, a 16 éven felülieknek pedig már 85 százaléka.

A kutatás során 1228 fiatalt (12-14 éves korú) kértek fel, hogy válaszoljon, a felsorolt filmek közül véletlenszerűen kiválasztott 51 közül melyeket látták. Hat évvel később újra felkeresték őket, és ezúttal arra kerestek választ, mikor kezdődött aktív szerelmi életük, és egy kérdőív alapján igyekeztek megállapítani, mennyire kockázatos ezen a területen a viselkedésük.
O’Hara arra az eredményre jutott, hogy a kamaszok az újdonság, a szórakozás és az élménykeresés miatt kezdenek bele a korai nemi életbe. Az élmények keresése azonban, a kutatócsoport szerint, nem ad száz százalékos magyarázatot a jelenségre. Inkább úgy tűnik, a kamaszok viselkedésmintákat, konfliktuskezelést tanulnak meg a mozifilmek szexuális üzeneteiből. Sok tinédzser a filmekhez fordul mintákért, hogy megtanulja, hogyan kell viselkednie az érzelmileg komplikált helyzetben. A fiatalokra jellemző, hogy 10 és 15 éves koruk között a legerősebb az igényük az intenzív stimulálást biztosító hatások iránt. A szexuális tartalmú filmek jobban stimulálják ezt a korosztályt az újdonság és az élmények hajszolásában.
A szélsőséges hormonális késztetések pedig – éppen ebben az életkorban – alig támogatják a józan gondolkodást.
O’Hara szerint ezek a filmek alapvetően befolyásolják személyiségüket, és hosszabb távú következményük van mindenfajta kockázatvállaló magatartással kapcsolatban. Komolyan figyelmeztet, más tanulmányok eredményei alapján is, hogy a szülők legyenek nagyon körültekintőek, és ne engedjék, hogy ilyen fiatal korban gyerekeik szexuális tartalmú filmeket nézzenek.

Richard Ross teológia professzor (Southwestern Baptista Szeminárium) szerint, ha megengedjük, hogy egy felsős diák a
 mozivásznon ilyen jellegű jeleneteket nézzen, az olyan, mintha egy óvodás szülői engedéllyel ülne az autó első ülésén biztonsági öv nélkül.
Elrettentő adat, hogy a fiatalok 57 százaléka a filmekből tájékozódik a szexualitással kapcsolatban – és azt gondolják, a valóságot látják. Kifejezetten ebben az életszakaszban nagy ennek a kockázata, mert a mozivásznon látott képek hatása megsokszorozódik.

Bíztató azonban, hogy azok a diákok, akiket (szüleik, gyülekezetük) felkészítenek arra, hogy mi a média szerepe a mindennapi életben, beleértve a szexualitást is, sokkal jobban ellent tudtak állni a kortársaik nyomásának.

(Forrás: Association of Psychological Science tanulmánya, a Psychological Scince című folyóiratban http://www.sciencedaily.com/releases/2012/07/120717162743.htm)