Tragédia karácsonyra

Connecticut állam déli részén fekvő Newtown mesekönyvbe illő település. Csendes legelők övezte táj, szélfútta utak, gyönyörűen felújított 19. századi házak. A vidéken főként családok élnek. Az utolsó emberölés több mint egy évtizeddel ezelőtt történt. 

Az idilli képet azonban 2012. december 14-én őrült lövöldözés törte össze. Egy 20 éves fiú, a város szülötte, először saját otthonukban, álmában, négy lövéssel agyonlőtte édesanyját, majd az irányt volt iskolája felé vette, ahol kivégzett hat tanárt és húsz 6-7 év közötti kisgyermeket, majdnem két teljes osztályt. A brutális mészáros a rendőrség megérkezésekor fejbe lőtte magát. Az ilyen méretű gonoszság létezésére nehéz magyarázatot adni. Bármi kerül is még napvilágra az esettel kapcsolatban, mégsem fogja érthetővé tenni, hogy miért halt meg 27 védtelen ember. A sokkoló helyzetben el kell ismernünk a gonosz létezését és azt, hogy mindannyiunk szíve gonosz. Nem attól leszünk gonoszak, amit teszünk, hanem attól, akik vagyunk. Nem vagyunk alapvetően jók, ahogyan a világ állítja. Senki sem mentes a bűntől. A tragédiában mindez egészen nyilvánvalóvá vált. Mi pedig állunk, értetlenül nézünk, és fel sem tudjuk fogni – teljességgel érthetetlen.

Ma Newtown fagyos, dermedt légkörű város, a 27 ezres lakosság minden egyes tagja valamilyen módon érintett a tragédiában: ismer valakit, akinek meghalt a gyermeke, vagy együtt járt iskolába a gyilkossal, a meggyilkolt tanárok valamelyikével… Bármilyen témába kezdenek, egy héttel a tragédia után a beszélgetés biztosan a lövöldözés megtárgyalásába torkollik. „Az egész város úgy érzi, mintha megerőszakolták volna. Elszabadult a természetfeletti gonosz” – mondja egy hívő családfő. Mások a karácsony előtti családi áhítatot próbálták felhasználni, hogy gyerekeiknek elmagyarázzák, mi történt, miért kellett Jézusnak eljönnie a földre. „A gonosz nem új, csak soha nem láttuk ennyire közelről a jelenlétét” – mondják.

Korábban Newtown híres volt a lelki érzéketlenségéről és közömbösségéről. Nehéz volt itt gyülekezetet alapítani. Ezért sokan megdöbbentek a környező városok lakói közül, amikor Newtown utcáin a tragédia után olyan feliratokat lehet olvasni, mint például: „Isten áld meg Newtownt!” vagy „Imádkozz Newtownért!”. Clive Calver, a World Relief vezetője felkereste Newtownt. Ezt követő nyilatkozatában arra kérte a keresztyéneket, imádkozzanak a városért, mert nincsenek keresztyén gyökerei, és az ott élők nem tudnak miben megkapaszkodni: „Szkeptikus emberek, a tudomány és az intellektus tisztelői, ajtajaik zártak az evangélium előtt. Az élő Isten azonban mégis megkereste őket.”

A lövöldözést követő vasárnap a helyi lelkész a következő üzenetet hirdette a gyülekezetben: „Nem vagyunk elegendőek önmagunkban, a mi igazságunk Jézusban van. Sokan az emberben lévő jóságra apellálnak. A Biblia alapján ez a gondolat nem áll meg. Az ember állapota reménytelen, és képtelen önmagát megmenteni. Jézusra van szüksége.” Amíg a felnőttek az istentiszteletet hallgatták, a gyerekek a vasárnapi iskolában az aznapra kiírt igét olvasták, amit már jóval korábban kijelöltek. A szóban forgó szakasz a Máté evangéliumának második fejezete volt. A három bölcs a Messiást kereste, akinek látták a csillagát. Heródes annyira feldühödött a Messiás születése miatt, hogy elrendelte, öljenek meg minden két év alatti gyermeket. „Egy hang hallatszott Rámában, Rachel siratja a gyermekeit. És nem lehet megvigasztalni.” A vasárnapi iskola tanára ezt mondta: „Heródes rettenetes dolgot tett.”. A gyerekek azonnal megértették az összefüggést. Az egyik kisfiú így kiáltott fel: „Ez ugyanaz, ami itt velünk történt!”.

Az események örökre belevésődtek a szülők és a gyermekek gondolatába. Newtown jelenleg teljesen azonosul a tragédiával. A főutcán a karácsonyfa a meggyilkolt gyerekek emlékhelyévé alakult át. Az emberekben feltámadt a hit utáni vágy, amit a helyi hívő emberek egy reménnyel teli jövőkép kialakítására akarnak felhasználni, mert teljesen kilátástalan lenne, ha a kétségbeesés határozná meg a város jövőjét. „Istennek valami célja van mindezzel. Nem tudom, hogyan fogja megmutatni, hogy mit tervezett, de azt tudom, hogy azoknak a fiataloknak, akik ezen a környéken nőttek fel, az emberben lévő gonosz, csak filozófiai gondolat volt mostanáig. Ezek a fiatalok, egyetemisták a világ egyik leggazdagabb városában és a világ leggazdagabb országában élnek. Most érzik a valóságot a saját bőrükön, méghozzá úgy, ahogy soha azelőtt. A következő napokban beszélek velük Istenről. És még magam sem tudom, mit mondjak.” – hangozottak a helybeli lelkész érzelemmel telt szavai. „Nem tudom, mert az evangélium igaz, Isten jó, advent van, elérkezett a karácsony. Ha valamikor, akkor most van az ideje, hogy Jézus után vágyakozzunk! Eddig mindenki elégedetten éldegélt itt, de most, hogy a sötétség beterítette a várost, csak remélni tudom, hogy az emberek megértik az evangélium igazságát. Nincs más hit, nincs más Isten, mint a Biblia Istene, aki első kézből ismeri ezt a fájdalmat. Jézus legyőzte a halált, és visszatér, hogy újjáteremtsen mindent. Ez a reményünk.”

Darrell Scott – a tragédia után négy nappal – az amerikai törvényhozás egyik legfontosabb intézménye, a Kongresszus Jogi Bizottsága előtt mondott beszédet. Ő annak a Rachel Scottnak az édesapja, aki tizenhárom évvel ezelőtt áldozata lett az amerikai iskolai ámokfutások akkori legtragikusabb lövöldözésének. A Columbine High School két diákja 13 társát és egy tanárt ölt meg, mielőtt saját életét is kioltotta. Az eseményben huszonnégyen sérültek meg.

Scott többek között a következőket mondta: „A kezdetektől jelen van az ember szívében a gonosz. Mindannyiunkban lakozik kedvesség, és ott az erőszak lehetősége is. Gyönyörű kislányom, Rachel Joy Scott, és hősies tanára, valamint a többi diáktársuk halála nem lehet hiábavaló. A vérük válaszért kiállt.
Az első feljegyzett erőszak Káin nevéhez fűződik, aki megölte testvérét, Ábelt. Nem a fegyver, a gyilkos eszköz volt a hibás, és itt nálunk sem az (…) Egyedül Káin szívében keresendő a megoldás. A gyilkosság oka egyedül az ő szívében volt (…) Azért vagyok ma itt, önök előtt, hogy elmondjam, ami a Columbine-ban történt, nem egyszerű tragédia volt, hanem lelki esemény, amelynek arra kell kényszerítenie bennünket, hogy meglássuk, mi a dolgok igazi oka. A felelősség legnagyobb része önöket terheli. Akik ujjal mutogatnak, akik maguk is másokat vádolnak. Az önök által alkotott törvények figyelmen kívül hagyják a legmélyebb szükségleteinket. Megtépázták hazánk történelmi örökségét, és szavaiknak nincs súlya. Az iskolákból kiűzték Istent, és ma golyószórók hangja tölti be iskoláinkat, fiatal gyerekek halnak meg. Mindenhol keresik a választ, és felteszik a kérdést: miért?
Hiába a megszorító törvények, nekünk Istenre van szükségünk. Mindannyian testből, értelemből és lélekből tevődünk össze. Ha a lelket figyelmen kívül hagyjuk, a gonosz, az előítéletek és a gyűlölet eláraszt minket, és megbosszulja magát. Az imádság jelen volt az oktatási rendszerünkben történelmünk során. Leghíresebb felsőoktatási intézményeink egykor teológiai iskolák voltak. Ez történelmi tény. Mi történt a népünkkel? Kizártuk Istent, az imádságot életünkből, és ajtót nyitottunk a gyűlölet és az erőszak előtt. És amikor ilyen iskolai tragédiák történnek, a politikusok azonnal bűnbakot keresnek. Készek azonnal további szigorító intézkedéseket hozni. De semmilyen fegyverviselési törvény nem tudja megakadályozni azt, aki mészárlást tervez a szívében. Az igazi ellenség a mi szívünkben van. A fiam az asztal alatt rejtőzve várta az öldöklés végét, és látta, hogy két barátját kivégezték a saját iskolatársai. Ekkor imádkozni kezdett. És ekkor visszatért az imádság az iskolarendszerünkbe (…)  
Ne hagyjuk, hogy ezeknek a fiataloknak az imádsága elszálljon. Ne hagyjuk, hogy a törvény megszabja és korlátozza az Istentől kapott jogot, hogy beszélhessünk Vele. Azokat pedig, akik másokra mutogatnak, arra kérem, hogy először a saját szívüket vizsgálják meg, mielőtt másokra dobnák az első követ! A lányom halála nem volt hiábavaló. Ennek az országnak a fiatal generációja nem fogja ezt hagyni!”  

„Te vagy szabadító Istenem, minden nap benned reménykedem.” (Zsolt 25,5)