Mit tenne (ki) Jézus?

Az előző korok mindegyike büszkélkedhet nagyhatású találmányokkal. A tüzet régóta használjuk, az ipari forradalom lezajlott, a Bibliát évszázadok óta tömegek olvassák, és a gyorsétteremláncokat is kitalálták már. Vajon korunk mivel írja be magát a történelemkönyvekbe?

Minden kétséget kizáróan a Facebook az utókor számára a 21. század jelenségei közül megkerülhetetlen lesz.

Az 1990 után születettek, már nem ismerik az Internet nélküli világot. 2004 óta pedig, a Facebook-láz terjedésével mindennapjainkba visszafordíthatatlanul beivódott az „itt és most” virtuális kultúrája. De bármennyire is népszerű a mi „kis közösségi hálónk”, van egy rettenetes mellékhatása: szívfájdalom és néha még több szívfájdalom. Mi idézzük elő és mi vagyunk az áldozatai.

Mi keresztyének is önfeledten adjuk tudtára másoknak, mekkora boldogság vagy szomorúság ért bennünket. A közösségi háló azonban hamar csatatérré változhat, ahogy egy-egy komment elolvasása után a képzelt dolgok átveszik az irányítást érzelmeink felett és kezdjük összetéveszteni a valóságot a virtuális világgal. Vajon meg vagy elégedve a mindennapi életeddel, amelyet a billentyűzet fölé hajolva kizársz gondolataidból? Előfordult már, hogy utólag kaptál észbe mennyi időt elvesztegettél azzal, hogy a fotóidon „cool-szoftverekkel” még egy utolsó simítást végezzél a feltöltés előtt, hogy minél tökéletesebben nézz ki?

Keresztyénként nagyon tudatosnak kell lennünk, hogy ne sodródjunk: vigyázzunk a békességünkre, bölcsek legyenek a válaszaink és a választásaink. A mi idővonalunk ne legyen tele kétértelmű megjegyzésekkel, képekkel, helyzetekkel, fondorlatokkal, cselszövéssel. Inkább az igazságot tükrözze, amely az életünk alapja. Nem is hinnénk, mennyire befolyásolja a Facebookon bemutatott életünk és „életrajzunk” a gyülekezetünket, a munkahelyünket, a barátainkat, az ismerőseiket, sőt a családunkat is.
Időszerű, hogy komolyan és tudatosan végiggondoljuk, mit és miért teszünk (ki). A Facebook használatához érdemes megszívlelni néhány tanácsot:

Ne sodródj! Állíts fel magadnak korlátokat! Gondold át józanul és előre, mit fogsz önmagadról közzétenni! Ha a saját magad által felállított keretek között maradsz, elkerülheted, hogy később bocsánatkérésre kényszerülj. Jó útmutatást adhat egy régi kérdés időszerű változata: Mit tenne (ki) Jézus? Soha ne posztolj és ne írj kommentet, ha dühös vagy! Csípős megjegyzésed, lehet, hogy ma rendkívül szellemesnek és frappánsnak tűnik, de holnapra már bánkódhatsz miatta. Ha zaklatott leszel, állj fel a számítógépedtől, tedd le az okostelefonodat és menj el sétálni és közben imádkozzál. A Példabeszédek 15, 1 azt mondja: „A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.” A szelíd hangvételen megtörik a harag, a durva szavak olajat öntenek a tűzre. Ez a mondat a Facebook világában igazabb, mint valaha.

Állj ellen a kívánságnak, hogy olyasmit tegyél közzé, amit valójában csak egy valakivel akartál megosztani! Ha szeretnéd neki elmondani, ne az idővonalat használd. Legyen elég bátorságod arra, hogy találkozz vele, felhívd, írj neki egy e-mailt, vagy küldj egy üzenetet. Ne feledd, hogy Isten a Facebook világában is szabadságra hívott el téged. Ha nem akarsz részese lenni mások drámájának, de nem is akarod, hogy még rosszabbra forduljanak a dolgok, ha leveszed az illetőt a barátok listájáról, iratkozz le a hozzá kapcsolódó frissítésekről és meglátod, mennyire felszabadulsz.

Nem minden rólad szól! Ne gondold, hogy egy homályos utalásoktól és bennfentes célozgatásoktól hemzsegő bejegyzésnek te vagy célpontja! Ha rajta kapod magad, hogy azon tanakodsz, vajon mit is akart a bejegyzés szerzője mondani rólad, biztos lehetsz benne, hogy már gyülekeznek fejed felett a viharfelhők.

Örülj mások boldogságának. A féltékenységet a Facebook nagyon hamar elő tudja csalogatni belőlünk. Tanulj meg örülni annak, ha egy fiú az ismerőseid közül közzéteszi, hogy megkérte egy lány kezét, vagy egy lány családi állapota egyedülállóról házasra változott. Sikerüktől, te nem leszel csődtömeg, és a bukásaiktól sem leszel sikeres. „Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal.” (Róm12, 15)

Bocsáss meg azoknak, akik megbántottak és tartsad magad ehhez! A médiában folytatott háborúd, csak visszaüt rád és megsebesíti a lelkedet. Jézusnak a megbocsátásra vonatkozó tanítása a Facebook-korra is érvényes.

Ne próbáld meggyőzni a „Facebook-közösséget” arról, mennyire boldog vagy. Csak örülj! Ha percről percre informálod a barátnőidet a Facebookon, hogy halad az aznapi randid, lehet, hogy elmulasztasz valami fontosat. Az okostelefonod helyett a felebarátoddal törődj!

Legyél bölcs a barátok „meghívásaival” kapcsolatban. A meghívás nem bírósági idézés. Nem kell elfogadnod. Tényleg nem kell! És ne felejtsd el, van olyan lehetőség is a Facebookon, hogy végkép töröld a profilodat a hálóról, hogy kilábalj, ha függővé váltál.

Lehetséges, hogy Pál apostol már előre látta: mi itt a 21 században a Facebookon Jézus követőiként kísértésbe esünk majd? Az Interneten sekélyesek, keserűek és megosztottak leszünk? Inkább csak jól ismerte az emberi természetet, amely évszázadok múlva is ugyanaz maradt. A Lélek által ihletett gondolatai a Filippi 4, 8-9-ben most tűnnek csak igazán időszerűnek: „Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!”

Tökéletes tanács a Facebook szerelmeseinek – ugye?

Weberné Zsikai Mária