Vadállatok (Savages)

Minden kétséget kizáróan az év legtalálóbb filmcímének képzeletbeli díját Oliver Stone legfrissebb alkotása, a Vadállatok nyerné el. A véráztatta „családregény” ugyanis a kábítószer bárókról és alantas vágyaikról szól: a közönségességet és az embertelenséget ábrázolja, már-már szentimentális glóriával. „Ebben a rossz, nagyon rossz világban a kábítószer az egyetlen jó!” – mondja a film elején az egyik szereplő, mielőtt a non-stop akció elkezdődne. És a világ – amely a Vadállatokban főleg Dél-Kaliforniából és Mexikó északi részéből áll – a film felvevőgépén keresztül nézve valóban nagyon, nagyon rossz.

Oliver Stone vitatott, sok vihart kavart rendezői életművének újabb darabja az erkölcsi relativizmus újjgyakorlata. A film akciójelenetei, legyenek bármilyen csavarosak vagy ártalmasak, a rendező szándéka szerint végül, valahogy mégis indokoltnak látszanak, miközben a szereplők makacsul keresik a bosszúállás lehetőségét és vágyaik azonnali kielégülését.

Az alkotó mostanra maga mögött hagyta a „jó és rossz küzdelmének” hagyományos formuláját, helyette a gonosz különböző árnyalatait mutatja be, amint harcot vívnak egymással. Nyilván ez csak egyet jelenthet: a végén a gonosz valamelyik megjelenési formája fog győzni.

Az élet szép a napos Kaliforniában, és Ben (Aaron Johnson), barátja Chon (Taylor Kitsch), valamint közös szeretőjük, Ophelia (Blake Lively) igyekeznek is mindezt a velejéig kiélvezni. Hedonista életstílusukat meglehetősen egyedi módon finanszírozzák: a legjobb marihuánát termesztik és árulják egész Észak-Amerikában. Ben és Chon a történetben azonban nem destruktív kábítószer kereskedő, hanem kreatív vállalkozó. Chon, aki korábban az Egyesült Államok Haditengerészeténél szolgált, egyszer elvetődött Afganisztánba, és onnan kiváló minőségű vetőmagokkal tért haza. Ezek után Ben végre hasznát veheti a Kaliforniai Egyetemen szerzett botanikus oklevelének: páratlan marihuána terméssel rukkol elő. S ezzel már meg is született a sok millió dolláros üzlet. Mindketten akarva, akaratlanul lassan belesodródnak egy véres rémálomba.

A rendező számtalanszor nyilatkozott már a médiában arról, hogy a narkotikumok használatát teljesen normálisnak, sőt felszabadítónak tartja. Legutóbb október elején, magyarországi látogatása alkalmával osztotta meg nézeteit a magyar közönséggel, miszerint a marihuánát legalizálni kellene. Így lejjebb esnének a kábítószer árak, amit az Egyesült Államok a kábítószer elleni erősödő küzdelemmel már amúgy is az egekbe srófolt, és a börtönök is szellősebbek lennének. A kábítószer akár az „amerikai álom” része is lehetne. Stone nem foglalkozik a „kábszer” használatának társadalmi és egyéni vetületével. A film szereplőinek életcélja pusztán arra korlátozódik, hogy sok-sok pénzt keressenek, és stílusosan élhessék mindennapjaikat a tengerparton. Még Dennis (John Travolta) a Kábítószer-ellenes Hivatal vezetője is korrupt. A film remek, fülbemászó zenéje és a „cool” jelenetek sokasága mind arra szolgálnak, hogy a filmben látható erkölcs nélküli világot – ellenállásunk kijátszásával – számunkra kívánatossá és fogyaszthatóvá tegye. Ráadásul a film legnagyobb része valódi profi munka, a nézőt magabiztosan szegezi a mozi székéhez.

A mexikói drog-kartelt vezető Elena (Salma Hayek) szemet vet Ben és Chon virágzó üzletére. Ők azonban nem adják könnyen. A visszautasított Elenát sem akármilyen fából faragták: bandájának tagjait, köztük Ladot, (Benicio Del Toro) rászabadítja Opheliára, és elraboltatja, hogy váltságdíjat követelhessen érte. A fiúk mindent megtesznek, hogy közös szeretőjüket visszakapják. A duó méltóvá válik filmbeli nevéhez, mert vadállatként merülnek el a halálos macska-egér játék sötét mélységei-ben, amely tele van szadista kegyetlenséggel és vérontással. A banda tagjait valósággal megigézi a Halál Istennőjének tisztelete.

Stone, saját bevallása szerint, az újságíró Don Wilson regényén alapuló filmben a mexikói drogbandák háborúját akarta élethűen ábrázolni, ezért készítette a jeleneteket ennyire szívszaggatóan brutálisra.

A Vadállatok két befejezéssel is büszkélkedhet, de egyiknek sem sikerül úrrá lennie az etikai közönyön. Erkölcsi állásfoglalást pedig ne is várjunk. A film által létrehozott világban tetteiért senkinek nem kell számot adnia és bűnhődnie. A drogkereskedelemből származó pénz segítségével, lelkiismeret furdalás nélkül ki lehet vonulni a társadalomból, és „büntetlenül élvezni” az életet. Eszerint az életfelfogás szerint a tetteknek nincs következménye, csak elég „coolnak” kell lenned.

Weberné Zsikai Mária / Budapest