Vén napraforgó

Ki mindig napba nézett, / fejét lehajtja már, / hiszen betelt az élet, / nem kell több napsugár.

A hívatás betöltve: / már mind megért a mag. / Megköszöni a földnek / és mindent visszaad.

Rongyos kabátja, mint a / zászló, lebeg nyakán, / s a porból visszaint a / sok kis magocska rá.

Füle Lajos / Vásárosnamény

„Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Boldog ember az, aki ilyenekkel tölti meg tegzét. Nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban.” (Zsolt 127,4-5)

Ajánlott cikkek