Ott hevert az árnyékban, egy kapu közelében. Elnyúlva feküdt, mozdulatlanul. Szólongattam, ettől kissé megmozdította fejét, és halkan nyávogott. Megsajnáltam. Talán a tikkasztó meleg miatt már közel van a kiszáradáshoz.
Odaérve, az egyik járókelő is megszánta a kis állatot, beszélt hozzá kedvesen, majd elővett a táskájából egy palackot a maradék citromos vízzel, és kínálta vele a cicát. Erre ő? Felállt, mint akinek semmi baja sincs, és el sem fogadva a kínált üdítő folyadékot, besétált a bokrok alá.
Akár, mint az emberek. Majd szomjan halnak, sóhajtoznak az élet terhe, próbái alatt, de amikor Jézus az élet vizét kínálja nekik, visszautasítják azt, és hátat fordítanak…
Előd Erika / Budapest
Jézus: „És aki szomjúhozik, jöjjön, és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.” (Jel 22,17)
