A helyi gyülekezetet nem egyetlen ember alkotja, építi, és nem is néhány, hanem minden ott élő hívő ember. Ők, azáltal, hogy szeretik egymást, bemutatják Krisztus mindent megelőző szeretetét, és ezzel is hirdetik az evangéliumot a körülöttük élőknek.
Ha csak egy pillantást vetünk az első gyülekezetekre, nyilvánvalóan látszik, hogy vajmi keveset törődtek a programokkal, de annál többet az egymás iránti szeretettel, ahogy azt Jézus parancsolta nekik. Gondoljuk csak meg, milyen erősek lennének gyülekezeteink, és mennyire hatékony, természetes folyamattá alakulna a tanítványságra való nevelés, ha minden hívő ember aszerint gyakorolná a testvéri szeretetet, ahogyan azt Pál és a többi apostol ránk hagyta:
- A testvéri szeretetben egymás iránt gyöngédek legyetek (Rm 12,10)
- A tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek (Rm 12,10)
- Egymással egyetértésben éljetek, ne kevélykedjetek (Rm 12,16)
- Fogadjátok el egymást anélkül, hogy ítélkeznétek (Rm14,1)
- Építse egyik a másikat (1Thessz 5,11)
- A szabadság ne legyen ürügy a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak (Gal 5,13)
- Teljes alázatossággal és szelídséggel viseljétek egymást (Ef 4,2)
- Elszenvedvén egymást, kölcsönösen megbocsátva egymásnak (Kol 3:13)
- Legyetek egymáshoz vendégszeretők, zúgolódás nélkül (1Pt 4,9)
- Ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal (1Jn 3,18)
Weberné Zsikai Mária / Budapest
„Ő (Jézus Krisztus) az életét adta értünk: ezért mi is kötelesek vagyunk életünket odaadni testvéreinkért” (1Jn 3,16)
