Ha odalépsz egy bankautomatához, és behelyezed a kártyát, választásod szerint vagy pénz teszel be, vagy veszel ki. Jelentős a különbség a két művelet között, hiszen a betéttel növeled tartalékaidat, a kivéttel csökkented felhalmozott értékeidet.
Kapcsolataink is hasonlóan működnek. Ha egy másik emberhez szeretettel viszonyulok, akkor életéhez vagy kapcsolatunkhoz értékeket kapcsolok. De ha kihasználom őt, akkor elveszek belőle és a kapcsolatunkból, értéket vonok el, és tartalékaink csökkennek, sőt hamarosan mínuszba is kerülhetnek. Ha elveszek valakitől, akkor mindig erőszakot teszek a szeretet törvényén, így kritizálással, pletykával, megvetéssel, keserű gondolatokkal és indulattal megrövidítem a másikat.
A banki műveletek közül választhatom az egyenleg lekérdezését is – hasonló módon az emberi kapcsolatokban is. Ilyenkor megállapíthatom, hogy egészen jól állok, de az is lehet, hogy kevesebbem van, mint gondoltam. Minden kapcsolatnak van egyenlege, pozitív vagy negatív. Isten azt akarja, hogy mindig legyen tartalékom.
A keresztény lét az emberi kapcsolatokról (is) szól. Isten tervezte ezt így a formálásunkra és növekedésünkre, ami azután megmutatkozhat a Krisztus test, az Egyház növekedésében is. Az egyik legerősebb evangelizáló segédeszköz az, ha egymást szeretjük. Persze, pont a szeretet szót csépeltük és használtuk el leginkább, így már nem is tudjuk igazán, miről is beszélünk, ha ezt kimondjuk, vagy rá hivatkozunk.
„… az Isten szeretete kitöltetett szívünkbe…” (Rm 5,5). Az egymás iránti szeretetünk kizárólag azért mutathatja meg, hogy mi Jézus tanítványai vagyunk, mert be vagyunk oltva Krisztus életébe és szeretetébe. Isten nem azért szeret engem, mert szerethető vagyok, hanem azért, mert nem tehet mást, ilyen a természete. Mivel Isten irántam való szeretete minden határon túl megy, nem tehetek mást, nekem is így kell szeretnem a testvéremet Krisztusban.
Weberné Zsikai Mária /Budapest
Apostoli tanács: „… a testvéri szeretetben egymás iránt gyöngédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.” (Rm 12,10)