80 éves korában elhunyt Charles Colson,
korunk legnagyobb börtön missziójának megalapítója
Charles Colson, Nixon elnök egykori tanács-adója, a Watergate-botrány újjászületett kulcsfigurája, a mára köztiszteletben álló keresztyén vezető, 2012. április 21-én szombaton, 80 éves korában agyvérzés következtében elhunyt egy Virginia állambeli kórházban.
Az elmúlt évtizedek alatt Colson az evangélium ügyének egyik legbefolyásosabb hangja lett nemcsak a gyülekezetekben, de szélesebb értelemben, a társadalomban is. Politikai karrierje mellett leginkább börtönszolgálatával írta be nevét a történelembe. Élete az evangéliumi mozgalom sokszínűségét tükrözi.
Megtérése előtt politikai körökben „ördögi zseni”-nek, agresszív politikai lángelmének tartották, aki sikerei csúcsán komoly alkohol problémákkal küzdött, láncdohányos volt, és tárgyaló-partnereit szó szerint „lemosta a pályáról”. Charles (becenevén „Chuck”) Colson 1969 és 1973 között Richard Nixon közeli tanácsadója és az elnök egyik legfőbb támasza volt. Hírhedtté vált mondása szerint saját nagyanyján is átgázolt volna, hogy újraválasztassa Nixont. Tanácsadói minőségében titkos mozgatója volt a Watergate-ügynek, amelynek során a republikánus Fehér Ház, Nixon jóváhagyásával, 1972-ben elrendelte a Watergate-épületben levő demokrata párti választási iroda lehallgatását. Ezen kívül Colson volt az, aki Nixon hírhedt „ellenséglistáját” összeállította. A Washington Post két újságírója, Bob Woodward és Carl Bernstein által felfejtett botrány végül 1974-ben Nixon elnök lemondásához vezetett. Colson hét hónapot töltött börtönben az igazságszolgáltatás akadályozása miatt, de nem közvetlenül a Watergate-botrányban felmerült vádak, hanem a nyomozás során felderített másik botrány, Daniel Ellsberg elemző lejáratásával kapcsolatos ügy miatt. A rácsok mögött élte át megtérését, amelyről az „Újjászületés” című könyvében számolt be. Élete átalakulása utáni első nyilvános szereplését sokan szkeptikusan fogadták, mivel gyanakodtak, hogy csupán jó üzletet akar csinálni vallomásából. Az idő múlásával a kritikus hangok lassan elhalványultak, az egykori politikus közben kitartóan végezte börtönszolgálatát.
Élete Isten különleges kegyelmének valóságos, látható megnyilvánulása volt, a modern idők egyik legemlékezetesebb természetfeletti eseménye. Ahogy telt az idő, az egész világ előtt bebizonyosodott, hogy ami Colsonnal történt, valóság. Hatására az „újjászületés” kifejezés kezdett bekerülni a köznyelvbe, olyannyira, hogy amikor Jimmy Cartertől választási kampánya során megkérdezték, hogy „Újjászületett-e?”, Carter „igen”-nel válaszolt. A riporterek elemezni kezdték, mit is jelent a keresztyén megváltás és megtérés történet. Így lett 1976 az „evangélium éve” a politika színterén.
Colson kulcsfontosságú tanácsadója volt a George W. Bush-kormányzatnak. Közreműködött a hitélettel kapcsolatos kérdésekben, az emberjogi problémák elemzésében, a szudáni háború eseményeinek értékelésében, az AIDS afrikai terjedésének megakadályozására tett erőfeszítésekben, a szex–kereskedelem elleni harcban. Állást foglalt a börtönreformmal, az abortusszal kapcsolatban, ellenezte az azonos neműek házasságát, érvelt a darwinizmus ellen, kritizálta a posztmodern kultúrát. Bush elnök nyilvánosan támogatta Colson munkáját, és 2003-ban arra kérte a Kongresszust, hogy 300 millió dollárral támogassa a börtönreformot.
Colson kicserélődött: a kemény, kérlelhetetlen politikust egy kedves, udvarias és figyelmes közszereplő váltotta fel. Viselkedését mély hit táplálta, amellyel igyekezett másokat is támogatni. Múltja révén kitűnt a tömegből, hiszen olyan kapcsolatrendszer állt rendelkezésére, amely a legtöbb keresztyén vezető eszköztárából hiányzott. Hitrejutása után tekintélye megmaradt: politikusok és evangéliumi keresztyének, mielőtt valamilyen komoly lépésre szánták el magukat, tanácsot kértek Colsontól.
Börtönmisszióját gyakorlatilag a semmiből hozta létre. Célja az volt, hogy a börtönviselt embereket, visszajuttassa a társadalomba. Munkája során a keresztyén közösségek önkénteseire épített. Sokan hídépítőként tekintettek rá, aki igyekezett támogatni a helyi gyülekezeteket. Missziója jelenleg 1300 büntetés végrehajtási intézményben működik 40 millió dolláros költségvetéssel, több mint 7000 gyülekezet közreműködésével. A misszió „társ-szolgálata”, az Angel Tree Ministries, több ezer ajándékot oszt ki minden évben a fogvatartottak gyerekeinek. Chuck igyekezett evangéliumi szolgálata során a gyülekezethez való tatozást, a Biblián alapuló tanítást és igazságszolgáltatást hangsúlyozni.
A George Washington Egyetemen szerzett jogi diplomát, mielőtt a Nixon-adminisztrációhoz csatlakozott. Magánélete meglehetősen zavarosan alakult. Első feleségétől, Nancy Billings-től volt már három gyermeke, de kapcsolatuk válással végződött. 1964-ben vette feleségül Patty Hughest, aki a következő 50 évben szerelme és társa volt. Colson véleménye milliókat befolyásolt, önéletrajzi könyve több mint 25 millió példányban kelt el, rádióműsora, a „Töréspont” sok háztartásban szólalt meg. Internetes portálja a Chuck Colson Center for Christian Worldview a mindennapi élet legégetőbb kérdéseire igyekszik választ találni. Több mint 30 könyv szerzője, számtalan kitüntetés birtokosa. 1993-ban Templeton díjat kapott, és az egymillió dolláros jutalmat, tiszteletdíjait és jogdíjait börtönmissziójának támogatására adományozta.
Weberné Zsikai Mária / Budapest
