Női csendesnap a Bp. Nagyvárad téri gyülekezetben (2012. március 31.)
ÉLETÜNK ÉRZÉKENY PONTJAI: Fiatalság – öregség
Nagy örömünkre megtelt gyülekezetünk altemploma az egybegyűlt nőtestvérekkel. Már ebből is látszik, hogy bizony érzékeny pontunk az öregedés. De miért fájó pont, hogy megöregszünk? – tette föl a kérdést Muzsnainé Jurány Dóra előadása elején, miután meghallgattuk a nyitó áhítatot és imádkoztunk közösen.
Az okokat három területen érhetjük tetten:
- Lelki téren azért fáj nekünk az öregedés, mert az idő elteltével elérkezik az aratás kora. Amikor az ember vet, akkor fiatal, még nem érzi a felelősség súlyát, s amit vetünk, az mindig többszörösen terem. Az terem az idősödő embernek sokszorosan, amit vetett fiatal korában. Amit vetett a szerelem, a tanulás, az óember öldöklése terén. Szembenéztünk azzal a kérdéssel, hogy mi van, ha lekéstük a jó vetés idejét? Vígasztal bennünket Isten kegyelme, az őszi vetés lehetősége, ideje.
- Testileg az érzékenységünk oka nyilvánvaló: Az öregedés a testi leépülés kora. Ezt írja le a közöttünk felolvasott ige, a Préd. 12,1-10. költői szépséggel. Bizony külsőnk elveszti a fiatalság szépségét, csak az marad, ami a belsőnkből kiül a szemünkbe. Elveszíti testünk az erejét, megrendül a gondolkodásunk rugalmassága, szembe kell nézni azzal, amit Pál így fejez ki: „Elvettetik romlandóságban, gyalázatban, erőtlenségben…” Isten azonban itt is tud vigaszt kínálni az övéinek: „feltámasztatik romolhatatlanságban, dicsőségben, erőben…”
- Érzelmileg is fájdalmas az öregedés folyamata. Az öregedés szomorú dolog, súlyos érzelmi terhe van: folyamatos gyász, mert állandó veszteséggel nézünk szembe. Ahol veszteség van, ott gyász is van. Merjünk ezzel szembenézni, megharcolni az elengedés folyamatát, elsiratni a veszteségeinket! Ami ilyenkor a legérzékenyebb érzelmi feladat: szembenézni a saját halálunkkal. Föl kell tennünk a kérdést, hogy „kié vagyok?” Emlékezzünk meg a mi Teremtőnkről! Övé vagyunk a teremtés jogán, de nem mindegy, hogy megváltottjaként vagyok-e az Övé! Alázatosan járjunk, s rendezzük el még most, ami rendezetlen Istennel és emberekkel is!
Isten bátorító szavain gondolkodhatunk el, ha elolvassuk a Péld 16,31, az Ézs 46,4 szavait.
Asztalonként kis csoportokban az alábbi kérdéseket beszéltük meg:
- Mi az én fájó pontom, az öregedéssel kapcsolatban?
- Minek az ideje az öregség?
- A hátra lévő időt mivel szeretném eltölteni?
Végül két testvérünk (Thamó Gyöngyi és ö. Szabó Lászlóné) bizonyságtételét hallgattuk meg arról, ahogyan Isten vezeti, erősíti, megtartja őket életüknek ebben a szakaszában.
A Bp. Nagyvárad téri gyülekezet honlapján az „Életünk érzékeny pontjai” sorozat eddigi előadásai meghallgathatók: www.nagyvaradteriref.hu
A beszámolót készítette: Zila Péterné
