Pénzcsináló (Moneyball)

színes, feliratos, amerikai filmdráma, 133 perc, 2011

Vajon beülnek-e a hazai mozilátogatók egy olyan filmre, amely a magyar sportélettől meglehetősen távol esik, ám az amerikaiakban genetikailag kódolva van? Egészen bizonyosan, ugyanis a film nem elsősorban a baseballról szól. Igazából a történet százharminchárom percéből alig töltünk valamennyit a baseball pályán. „A film egy férfi története, aki vette magának a bátorságot, hogy egy 150 éves múltra visszatekintő játékot és a mögötte rejlő kollektív bölcsességet újszerűen közelítse meg. Olyannyira, hogy a baseball-téma a vásznon csupán ’kiszolgálja’ a drámát” – nyilatkozta a film rendezője, Bennett Miller.

Vince Lombardi a legendásan kiváló és közismert amerikai edző azt mondta egyszer: „A győzelem nem minden. A győzelem egyedüli és mindenekfelett való.” De mi van, ha Lombardinak nem volt igaza? Mi van, ha más dolgok többet jelentenek a győzelemnél, tovább tartanak, nagyobb jelentőségük van és nemcsak az életben úgy általában, hanem a valódi, hús, vér emberek életében. Ezt az eretnek gondolatot veti fel komolyan, de nagyon szórakoztatóan a Pénzcsináló című film, amely Michael Lewis újságíró bestsellerén alapul.

A Pénzcsináló meglepő és ritka sportfilm, hiszen nem a mindent eldöntő utolsó dobással végződik, amelyet azután a jól megérdemelt győzelem és az átszellemült arcú sportolók ünneplése követ. A szerző szerint a Pénzcsináló „egy ötlet életrajza”. Nemcsak a győzelemről és bukásról szól, hanem annak a férfinek a rendkívüli útjáról, aki forradalmasította a sportot, aki hajlandó volt újragondolni a baseballt, a játékosok kiválasztását, a játék lefolyását és megpróbált választ keresni a miértekre.

Ezt a férfit Billy Beane-nek hívták, akit a vásznon Brad Pitt alakít, elragadóan. Beane az Oakland Athletics provokatív menedzsere rendhagyó elképzelésekkel rendelkezik arról, hova juthat el egy korlátozott erőforrásokkal rendelkező csapat szemben olyanokkal, mint például a pénzben dúskáló New York Yankees. Beane felforgatta a hagyományokat. Nem véletlen, hogy a film a New York Yankees egyik sztárjátékosának mondatával kezdődik: „Hihetetlen mennyit nem tudunk arról a játékról, amit egész életünkben játszottunk.”

A Pénzcsináló azért is érdekes vállalkozás, mert a film hírhedten nehezen állt össze. Már éppen elkezdődött volna a forgatás, amikor a Sony hirtelen kihátrált a vállalkozásból, pedig Steven Soderbergh készen állt, hogy Steven Zaillian forgatókönyvét filmre vigye. A projekt itt akár meg is hallhatott volna, de Brad Pitt felismerve, mennyire testhezálló neki a főszerep, nem hagyta annyiban. A forgatókönyv megírására Aaron Sorkint kérték fel, a rendezésre pedig Bennett Millert, és a projekt új lendületet vett.

Miller korábbi darabja, a 2005-ben finoman és árnyaltan megalkotott Capote mutatja a filmrendező képességeit a visszafogott történetmesélésben. Miller tudja, hogyan fedezzen fel olyan értékeket, Billy Beane-hez hasonlóan, amelyek fölött mások átsiklanának. A Capote, Philip Seymour Hoffmannak Oscar-díjat hozott, aki most visszatér Miller újabb filmjébe, Art Howe-ként, az Oakland örökké kétkedő menedzsereként. A rendező ismét olyan légkört és helyzetet teremtett, amelyben a színészek valósággal lubickolnak. A legjobb példa erre Brad Pitt, aki az évek múlásával egyre kifinomultabb és érettebb lesz, mint az igazi jó bor. Itt csodát tesz a jófiú szerepében, aki egy kemény helyzetben feltalálja magát. Természetesen ezt a csodát Pitt nem egyedül éri el. Hoffman mellett ott van még a hihetetlenül drámai Jonah Hill, aki egy kövérkés, számítógépes guru bőrébe bújva, Peter Brandként tökéletes kiegészítője a kisportolt Pittnek.

Peter Brand mindamellett, hogy baseballstatisztikát eszik reggelire, a Yale egyetemen tanult közgazdaságtant és egy véletlen folytán Pitt asszisztense lesz. A színészek és a rendező nagy szerencséjére Aaron Sorkinnak, a  forgatókönyvírónak köszönhetően a film tele van tartalmas, hihetetlenül szellemes és sokszor csípős párbeszédekkel. (Ahogy azt már tőle A közösségi hálóban és az Elnök embereiben megszoktuk.)

A Pénzcsináló 2001. október 15-én kezdődik, amikor Beane csapata súlyos problémával szembesül. Vesztésre áll az amerikai baseball liga mérkőzésein a jóval gazdagabb Yankees-zel szemben. De nemcsak ez a csapás éri őket. Az egyik legjobb játékosuk átigazol a Yankees csapatába, és az Oaklandnak semmilyen forrása sincs a játékos pótlására.

Miközben Beane tanácskozást tart a vezetőséggel (a filmben igazi viharvert, a való életben is baseball játékosokkal foglalkozó veteránok játszanak amatőrként), rájön, hogy valamit teljesen másként kell csinálniuk. „Másként kell gondolkodnunk” – mondja Beane, de mit is jelenet tulajdonképpen az a másképp? Beane előtt felcsillan a változás lehetősége, amikor találkozik a fiatal Peter Branddal, aki bevezeti a sabermetrics rejtelmeibe, vagyis a baseball-jétékosok statisztikai elemzésének világába. Abból indul ki, hogy amikor a játékosokat hagyományos módon elemezték, az rossz következtetésekhez vezetett. Egyeseket túlértékeltek, másokat viszont minden tehetségük ellenére alulértékeltek, és így csak másodrangú csapatokban játszhattak, a kiemelkedés minden reménye nélkül.

Bepillanthatunk még Beane magánéletébe is, láthatjuk elvált feleségét, akit Robin Wright alakít és lányát is, a remekül játszó Kerris Dorsey-t. A legszívszorítóbb, ahogy a film során tanúi lehetünk Beane saját sportpályája dicsőséges indulásának, reményei kibontakozásának, hitének, majd tragikus bukásának, és megértjük, hogy az egész élete csupán csak bevezető volt a filmben lejátszódó eseményekhez.

A Pénzcsináló után felemelő érzés fogja el az embert, mert reményt ad és bebizonyítja, hogy a pénz fontos, de nem minden. Azok az emberek pedig, akiken mások átsiklanak, mert jelentéktelennek, tehetségtelennek tartják őket, megérdemelnek egy második esélyt.

Pénzcsináló (Moneyball) színes, feliratos, amerikai filmdráma, 133 perc, 2011 rendező: Bennett Miller író: Michael Lewis forgatókönyvíró: Steven Zaillian, Aaron Sorkin, Stan Chervin zeneszerző: Mychael Danna operatőr: Wally Pfister producer: Michael De Luca, Rachael Horovitz, Scott Rudin szereplők: Brad Pitt (Billy Beane) Jonah Hill (Peter Brand) Philip Seymour Hoffman (Art Howe) Robin Wright (Sharon) Chris Pratt (Scott Hatteberg) Kathryn Morris (Tara Beane) Tammy Blanchard (Elizabeth Hatteberg) Glenn Morshower (Hopkins)

Weberné Zsikai Mária / Budapest