Az első villám egy Erfurt közeli mezőn csapott le közvetlenül a hazafelé tartó vándor mellett, aki döbbenetében megfogadta, hogy szerzetes lesz. A ’második’ pedig kiemelte ebből az életformából.
Akivel mindezek történtek: Luther Márton, egyike nagy reformátorainknak. Jelen sorokban az utóbbi élményről emlékezem meg, ami felszabadította Luthert fizikai és lelkiismereti bezártsága, szorongása, önsanyargató életmódja alól. Legjobb, ha őt magát bírjuk vallomásra, segítségként használva Virág Jenő Dr. Luther Márton önmagáról című nagyszerű könyvét:
„ Isten igazsága” – e kifejezés villámcsapásként hatott lelkiismeretemre. Megborzadtam, amikor hallottam. Ha Isten igazságos, akkor büntetnie kell. De amint egyszer a kolostor toronyszobácskájában tépelődtem e fölött az ige fölött: ’Az igaz embert hitből él’ (Rm 1,17), ezt gondoltam: ha nekünk hitből kell élnünk, és ha Isten igazsága minden hívőnek üdvösségére van, akkor az nem lehet a mi érdemünk, hanem csak Isten irgalmassága. (…) A Szentírás értelmét ebben a toronyban tette világossá előttem a Szentlélek. (…) Most kezdtem megérteni, hogy minket a kegyelmes Isten igazzá tesz a hit által. Úgy éreztem, mintha teljesen újjászülettem volna s minta tárt kapukon magába az Édenkertbe léptem volna be. Ettől fogva előttem az egész Szentírás más értelmet nyert. Amennyire előzőleg gyűlöltem az „Isten igazsága” kifejezést, annyira nagy lett most az a szeretet, melyet ez az én legkedvesebb igém hozott nekem…”
Ez a villámcsapás-szerű felismerés közel ötszáz esztendeje világítja be az egyház történelmét.
Bálintné Gyöngyi / Pécel
Dávid király bizonyságtétele Istenről: „Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te arcod előtt” (Zsolt 89,15)
