Varanasit, az Indiában halál városának is nevezett helyet és az ott élőket mutatta be egy dokumentumfilm a televízióban. A város arról nevezetes, hogy aki ott hal meg – a hinduk hite szerint –, az kikerül a reinkarnáció körforgásából. Ezért az életük végét váró idős emberek – sokszor családtagjaikkal – odaköltöznek, és még siettetik is halálukat azzal, hogy sem ételt, sem italt nem vesznek már magukhoz.
Bár keresztyénként számunkra elfogadhatatlan a hinduk hite, élet- és halálszemlélete, mégis elgondolkodtatott az, amit az egyik, halálát váró idős ember válaszolt a riporter halálfélelemre vonatkozó kérdésére. A műsor készítőjét ugyanis meglepte az, hogy Varanasiban nem félnek az emberek a haláltól, ugyanakkor a keresztyénnek mondott Európában a halál tabu téma, és annyira félelmet keltő, hogy sokszor még a tényét is tagadni próbálják. Az idős ember is elmondta, hogy azért nem fél a haláltól, mert hite szerint már most istenével él együtt, és kilépve az újraszületés körforgásából, vele tölti majd az örökkévalóságot. Az európaiak félelmét pedig azzal indokolta, hogy már nem élnek bensőséges kapcsolatban istenükkel.
Valóban, a keresztyénnek nevezett Európában a vallásos, vagy sokszor vallástalan tömegek már nem ismerik Jézusnak életükre és halálukra adott ígéreteit. Így, ígéretek nélkül nincs számukra vigasztalás, bátorítás, kapaszkodó. Ha pedig az ember nem él személyes kapcsolatban Istennel, hanem csak egy halvány sejtése van arról, hogy „talán, valahol, valaki létezik”, akkor ez inkább félelmet kelt, minthogy megszelídítené a halál riasztó voltát.
Ezért mi, akik Jézus Krisztusban a valóságos és élő Istent ismerhetjük, legyünk tudatában annak a kiváltságnak, hogy az egyetlen Igaz Isten beváltja ígéreteit mind életünkben, mind halálunkban.
Horváth Mária / Pécel
Isteni biztatás: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!” (Ézs 55,6)
