Mindenki vágyódik ismeretlen helyeket, távoli országokat megismerni. Akinek lehetősége adódik erre, az komolyan készül rá. Nemcsak anyagi helyzetét méri fel, hanem térképet szerez az úthoz, és többször végigjárja gondolatban a tervezett útvonalat. Tanulmányozza a célállomást, szeretne minél többet tudni róla, hogy odaérve otthonosan érezhesse majd magát. De beszerzi az utazáshoz szükséges dolgokat is, gondosan ügyelve arra, hogy felesleges holmival ne terhelje magát, majd az indulás közeledte fokozódó izgalommal tölti el őt.
Egy történetbeli király így szólt az udvari bolondjához: Ha találsz magadnál nagyobb bolondot, akkor szólj nekem! A király nemsokára súlyosan megbetegedett. A bolond meglátogatta, majd ezt kérdezte tőle: Miért vagy ilyen szomorú? Mert hosszú útra megyek – volt a válasz. Hát az nagyszerű dolog – így a bolond –, hiszen nemsokára visszatérsz. Én onnan már soha sem térek vissza! – szomorkodott továbbra is a király. Ha ilyen hosszú útra készülsz, akkor bizonyosan alaposan felkészültél? A király ingatta a fejét: Sajnos nem készültem fel erre az útra. Királyom! – kiáltott fel a bolond – Akkor te még nálam is nagyobb bolond vagy!
Születésétől kezdve minden embernek készülnie kellene a nagy utazásra, az öröklétre, ami vagy üdvösség Krisztusban, vagy Krisztus nélküli kárhozat. Sokan nem vesznek tudomást erről a valóságról, s ezért minden energiájukat a rövid, Krisztus nélküli földi utazásokra pazarolják. Így bolond módra az út végállomása számukra a kárhozat lesz.
Benedek Csilla / Pécel
Pál apostol készülésre intő szavai: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.” (Ef 5,15)
