Már hogyne lehetne? Mármint egy kemény, barátságtalan embert sok-sok szeretettel megváltoztatni. A jóakaratú igyekezet valóban képes pozitív példákat felmutatni: létezik olyan kitartó türelem, bölcs, masszív szeretet, amelynek hatására a rideg barátságtalanság oldódik, és a kemény egyén meglágyul. Ez a jelenség azonban nem más, mint kőszívűből vajszívűvé változás.
A Biblia szerint nem vajszívre van szükségünk, hanem hússzívre. Nem elég elolvadni, kenyérre kenhetővé válni, sőt, nem is tanácsos. A hússzív nem veszíti el tartását, lüktet és pumpál, és ezen elsőrendű feladatától akkor sem tér el, ha olvadni lenne kedve. Isten szerint hússzívre van szükségünk, ezért kínálja nekünk az Igében Jézus Krisztus természetét.
Sokan olvassák e sorokat olyanok, akiknek már hússzívük van. Elfogadták-befogadták-hiszik. De kevesen merjük talán megvallani, hogy mégis van valami baj. Mintha elnehezült volna, mintha nem éltetne a kegyelem ajándéka.
Ha létezik koszorúér betegség szervi szinten, talán létezik lelki értelemben is. A rosszul összeválogatott táplálék miatt az érfalon lerakódások keletkeznek, amelyek szűkítik az ér keresztmetszetét. Hogyan válogatjuk össze lelki táplálékunkat? Nem akad el olykor Isten iránti lelkesedésünk olyan információk, hírek, pletykák miatt, amelyekből túlságosan sokat vettünk magunkhoz.
A szív másik ellensége a mozgáshiány. Ha nem mozogjuk le, amit elfogyasztunk, nem csodálkozhatunk a tüneteken. Vajon lemozogjuk-e, amit az Igében olvasunk, igehirdetésekben hallunk? Megtesszük-e, amire Isten indít?
A hívő is lehet tehát „szívbajos”. Jó ilyenkor megvizsgálnunk, mit és mennyit veszünk magunkhoz, mit engedünk át magunkon, mennyire vagyunk hadra fogható tanítványok? Az Igéből élő és Igének engedő életmód nyomán a felüdülés nem marad el.
Bálintné Gyöngyi / Pécel
Isteni ígéret: „Eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek.” (Ez 36,27)
