A hallgatás törvénye (Winter’s Bone)

hallgat1A napokban gondolkoztam el rajta, vajon mi lehet Dolly Ree-vel, mert még most is elevenen él bennem a 17 éves tinédzser küzdelmeinek emléke, akinek alakját a filmvásznon Jennifer Lawrence keltette életre – A hallgatás törvényében. Játéka hátborzongatóan valóságos. Persze tudom, hogy Dolly Ree csak a moziban létezik, mégis Debra Granik filmrendező munkája nyomán a néző akaratlanul is Dolly életének részesévé válik. A hallgatás törvényének igazi felfedezettje a fiatal amerikai színésznő Jennifer Lawrence, a Sundance Filmfesztiválon a filmben nyújtott teljesítményéért dráma kategóriában díjat nyert.

Daniel Woodrell amerikai regényíró, a Missouri állambeli Ozark hegységben él. Általában irodalmi krimi íróként emlegetik, és műfajára már a „country noir” jelzőt is ráaggatták, hiszen műveiben a vidék életét leginkább a krimi oldaláról közelíti meg. Kevés szóval alkot, mégis hihetetlen mélységekbe kalauzol, szinte a bibliai próféták képes beszédével.

A film rendezőjének sikerült megragadnia ezt a hangulatot a kegyetlenül szép regényadaptációban, amely a regényíró Winter’s Bone című művére támaszkodik. Woodrellt megihlette a lakóhelyéhez közeli kis falu, ahol mindenki rokona mindenkinek, mintha egy hatalmas klán tagjai élnének együtt. Közösségük annyira eltér az amerikai kultúrától, hogy szinte olyanok mintha egy párhuzamos univerzumban élnének.

Az Ozark hegység vidéke kietlen és szegény, megkeményedett arcú emberek lakóhelye. Nélkülöz minden gyengédséget, nincs helye a babusgatásnak, szánalomnak, legfeljebb egy gyors kegyelemdöfés erejéig. A film Dolly Ree balladája. Egy lányé, aki még egyáltalán nem nagykorú, de akként kell viselkednie és döntenie. A büszke tinédzsernek olyan élethelyzettel kell megküzdenie, amely jó néhány felnőtt számára is túl sok lenne.

A film első kockáin egy kisfiú és egy kislány trambulinon ugrál a kihalt táj „díszletei” között, közben altatódalt énekel egy Ozark hegységbeli asszony. A rendező és operatőr Michael McDonough, az első másodperctől lírai feszültséget teremt élet és halál, kétségbeesés és az elszántság között.

Megérkezik a seriff, hogy elmondja Dollynak, apja, Jessup, a crystal meth néven futó metamfetamin egyik titkos előállítója, és drog-laboratóriuma miatt keresi a rendőrség, de nyoma veszett. Ráadásul elzálogosította a családi házat, így, ha nem kerül elő, elveszítik az egyetlen kapcsot, ami a normális élethez köti őket. Dolly ezt nem engedheti meg.

– „Megtalálom” – mondja Dolly elszántan.

– „A rendőrség már mindenütt kereste…”

– „Mondtam már, megtalálom” – veti oda Dolly félelmet nem ismerve, és nyilvánvaló, hogy élve, vagy halva, de betartja a szavát. A hallgatás törvénye végigkíséri Dolly útját, amint egymás után felkeresi a klán tagjait, hogy apja tartózkodási helyéről információt szerezzen, azonban a hallgatás ereje erősebb közöttük, mint a maffia hallgatásának törvénye, az Omertá. Az élet rideg, a drogdíler rokonok életveszélyesek.

Dolly anyja mentális zavarokkal küzd, nem tudja ellátni sem magát, sem három gyermekét. Hosszú idő óta Dolly neveli testvéreit, a 12 éves Sunnyt és a 6 éves Ashlee-t. Dollynak eddig valahogy sikerült megóvnia a két kisebbet attól, hogy kilátástalan körülményeik súlya alatt összeroppanjanak.

A film a Sundance Filmfesztivál kedvence volt, mégsem a szokásos függetlenfilmes alkotást látja a néző. Nemcsak egy adott földrajzi területen élő rendkívül szegény és iskolázatlan réteg problémáját tárja fel a történet. A film végtelen egyszerűsége és Dolly odüsszeája mögött van valami hihetetlen intenzitás, görög sorstragédia, amely egészen a konfrontációig erősödik, amikor a férfiak mögött – akik ismerik apja halálának körülményeit és az elkövetőt, felsorakoznak a szikár, vad külsejű, mégis elkínzottnak látszó asszonyok. Vezetőjük a nagyhatalmú Thump Milton felesége, Mirab. Szinte képtelenség még csak próbálkozni is azzal, hogy megfogalmazzam karakterének mélységeit. A rezzenéstelen arc mögött az anyai szív küzd az akár gyilkosságra is kész matriarchával. Egy hajszálvékony mezsgye húzódik saját szabad akarata és a klánja férfi tagjai iránti elkötelezettsége között, és soha nem lehetsz benne biztos, mi következik. A rendező zsenialitása, hogy ezek az élettől megtört, konok arckifejezések egyre tovább lendítik a történetet, és a végén egy döbbenetes csavar hozza a megoldást.

Persze a filmben jelentős szerepe van a kábítószernek, de nem ez a központi kérdés. Hanem a „törzsi kötődés”, az emberi választások sora, egy makacs lány igazságkeresése, amely éles összeütközésbe kerül a mélyen gyökerező szokásrendszerrel. Dolly bátorsága mégis megindítja őket. A lánynak vagy meg kell törnie a hallgatás törvényét, amely egész családját büszkén és erősen köti, vagy a megsemmisítés vár rá. A 17 éves lányt körülvevő világ a feje tetejére állt, mégsem veszíti szem elől a célját.

Jennifer Lawrence-t a filmben nyújtott alakírásáért 2010-ben Golden-Globe-díjra és Oscar-díjra jelölték, a film ezen kívül még három Oscar-jelölést kapott. Rendkívüli alkotás! A rendezőnő kiváló munkát végzett. Biztos, hogy hallunk még róla.

Figyelem! A film kétség kívül nem gyerekeknek való. A történetben kábítószerrel való visszaélés és helyenként erőszakos jelenetek is előfordulnak. Szigorúan 16 éven felülieknek.

 

A hallgatás törvénye (Winter’s Bone)

színes, feliratos, amerikai filmdráma, 100 perc, 2010

hazai bemutató: 2011. május 19.

rendező: Debra Granik

forgatókönyvíró: Debra Granik, Anne Rosellini

zeneszerző: Dickon Hinchliffe

operatőr: Michael McDonough

producer: Alix Madigan, Anne Rosellini

vágó: Affonso Gonçalves

szereplők:

Jennifer Lawrence (Dolly Ree)

John Hawkes (Teardropp)

Kevin Breznahan (kis Arthur)

Dale Dickey (Merab)

Garret Dillahunt (Baskin seriff)

 

 

Weberné Zsikai Mária/Budapest