Megtörtént?

Azok, akik évek óta olvassák az újságokat, nézik a tv műsorait, és hallgatják a rádióadásokat, egyre gyakrabban teszik fel azt a kérdést, hogy amiről ezekből értesülnek, az valóban megtörtént? Hiszen néhány nap múlva ugyanabból a hírforrásból az ijesztő hírek, hitelesnek tűnt történetek cáfolatával is rendszeresen találkoznak.

Valószínű, hogy a hírszerkesztők közül kevesen gondolnak arra, hogy ez a lassan megszokottá váló jelenség egyre bizonytalanabb légkört teremt a társadalomban, aminek következménye az a nagyon gyakran használt megállapítás, hogy ma már nem lehet hinni senkinek, illetve semmiféle ténynek.

Minden bizonnyal ez is hozzájárul az úgy nevezett bizalmi válsághoz, amit mi szívesebben nevezünk a világnézetek csődjének. Hiszen a sok-sok csalódást átélt és átvert, már senkinek és semmiben sem hívő emberek arra a következtetésre juthattak, hogy nincs jövőjük, s ha mégis, akkor az értelmetlen – s ebben a lelki válságban eddigi világképük sem tud már segítséget nyújtani. Terhes intézmény lett számukra a házasság, a gyermekvállalás is felesleges teher, de a korrekt életvitelnek, a becsületes munkának, az igazmondásnak sincs értéke. Illúzió immár az igazság keresése, értelmetlen a jó célok érdekében hozott áldozat vagy lemondás, de felesleges az értékes társadalmi vagy politikai megnyilvánulás is.

A Biblián, mint Isten szaván tájékozódó keresztyén embereknek azonban – ezt a világnézeti csődöt és annak okait vizsgálva – tudniuk kell, hogy a civilizált világban (így társadalmunkban is) lelki-szellemi természetű világháború dúl. Ennek a háborúnak lényegét a keresztyének szemszögéből Pál apostol fogalmazta meg: „Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának urai ellen, amelyek az ég magasságában vannak” (Ef 6,12). Az apostol utal a lelki- szellemi világháború irányítóira és helyszínére. A vezénylőterem egy magasabb szférában, a „magasságban” van, a háborús helyszín viszont föld.

A Bibliából tudjuk azt is, hogy ennek a világháborúnak célpontja a keresztyén hit, a keresztyén ember és a gyülekezet. Vagyis, az igaz keresztyénség. Az eseményeknek ezt a távlatos, nem földhözragadt szemléletét a Bibliában megszólaló Szentlélek nyújtja nekünk. Mivel a Biblia a Szentlélek egyetlen eszköze ebben a felvilágosító munkában, érthető, hogy a lelki-szellemi világháború célkeresztjében a Biblia áll. Ugyanis a keresztyén hit – ellentétben minden idealista-humanista filozófiával és emberek által fabrikált világvallással, mindenféle homályos, vallásos megérzéssel vagy mítosszal – az élő Isten által, a történelem folyamán adott, és történelmi tényeken nyugvó kijelentésre épül; tehát arra, amit Isten a prófétái által megígért, a történelemben pedig beteljesített.

Isten ígérte Krisztust, aki Augustus császár uralkodása alatt megszületett Betlehemben. Ígéretet tett arra, hogy Krisztus helyettünk elszenvedi bűneink ítéletét, amit a Golgotán végbe is vitt, amikor Poncius Pilátus volt a helytartó, majd harmadnapra feltámadt, aminek szemtanúi ezt bizonyították is: „(Krisztus) megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek. Majd megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek…” (1Kor 15,5-6). A keresztyén hit tehát arra épül, ami megtörtént. Egyszer egy kislány, amikor hitéről faggatták, azt így indokolta: „Isten megígérte, Jézus megtette, én meg elhittem.”

Ma világszerte erősödő tendencia a keresztyének üldözése. Ez egyrészt megnyilvánul abban, hogy kb. százmillióra(!) tehető a börtönben, internáló vagy munkatáborban keresztyén hitükért szenvedők száma. Fáradhatatlanul kell imádkoznunk ezekért a testvéreinkért! Másrészt szót kell emelnünk az Európában is tapasztalható szellemi támadással szemben is, ami az Istent a történelem urának, Jézus Krisztust pedig személyes uruknak, megváltójuknak valló keresztyének megfélemlítését szolgálja. A támadások azokat a hívő embereket érik, akik a Biblia isteni eredetét, történetiségét és tévedhetetlenségét képviselik, hiszen ők azok, akik hitüket az Isten által megígért, és a Biblia szerint megtörtént eseményekre és személyre (Jézusra) építik.

Ezért teszünk bizonyságot a Biblia és Gyülekezet húsvéti számában is arról, ami egykor értünk, helyettünk és velünk már megtörtént. Minden olyan hit, ami nem arra épül, ami a Golgotán és az azt követő „harmadnap” történt, az előbb vagy utóbb kártyavárként fog majd összeomlani. Ezért hirdetjük ezen a húsvéton is, hogy „Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus az elaludtak zsengéjeként feltámadt a halottak közül.” (1Kor 15,19-20)

Dr. Sípos Ete Álmos / Tápiószele

(Megjelent: Biblia és Gyülekezet, XXIII. évfolyam, 2011. április)