Sorsügynökség (The Adjustment Bureau)

Hazai filmbemutató: 2011. március 31.

Régi filozófiai kérdés: Vajon van-e szabad akaratunk? Avagy hatalmunkban áll-e cselekedeteink, gondolataink irányítása, vagy egy külső erő határozza meg, hogy mit teszünk? Sorsunkat előre eldöntötték? Ha igen, ki és milyen mértékig? Hol van a véletlen határa, és hol kezdődik a tervezés? Harcolhatunk-e a sorsunk ellen? Életünknek előre megírt forgatókönyve van? No és mi a helyzet a predestinációval?
Tényleg vannak angyalok, akik segítik az életünket és a cél felé kormányoznak, esetleg köztünk is élnek?

A forgatókönyvíróként már jól ismert, de rendezőként először bemutatkozó George Nolfi, Matt Damon és Emily Blunt főszereplésével, egy metafizikus krimibe ágyazott szerelmi történetet forgatott, amely kellemesen elszórakoztat, mielőtt még megválaszolná a filozófiai kérdéseket. Az izgalmas másfél óra még akkor is garantált, ha a nézőt néha hatalmába keríti valamiféle „Matrix” és „Eredet” utánérzés.

A film Philip K. Dick „The Adjustment Team” című novelláján alapszik és témaválasztása megörvendezteti mindazokat, akik szívesen foglalkoznak a hit kérdéseivel, vagy szeretik a filozófiát. Szerencsére George Nolfi filmje elég intelligens ahhoz, hogy mindenkit izgalomban tartson, bármilyen legyen is a világnézete.

A rendezőnek korábbi forgatókönyvei az „Ocean’s Twelve – Eggyel nő a tét” és „A Bourne-ultimátum” után már régi ismerőse Matt Damon, aki ebben a filmben David Norris szerepében egy fiatal, okos, rámenős politikus figuráját alakítja. David karnyújtásnyira van attól, hogy bekerüljön a szenátusba, ám hirtelen fordul a kocka, és egy szenzációhajhász újság fényt derít ifjúkori botlására. Népszerűsége zuhanni kezd. Éppen a mindent eldöntő, utolsó beszédét ismétli át egyedül a férfimosdóban, amikor hirtelen, az egyik fülkéből elő lép egy gyönyörű nő, Elis Sellas (Emily Blunt). Rövid, ámde annál intenzívebb és szellemesebb párbeszédüket, egy hirtelen jött impulzus hatására elcsattanó csók zárja, és David Norris menthetetlenül szerelmes lesz. Megmagyarázhatatlanul mély és erőteljes vonzalom alakul ki közöttük. A lány által keltett érzések inspirációként szolgálnak David számára, hogy elmondja élete nagy beszédét.

David meg van győződve arról, hogy sorsa a saját kezében van. Hallgatóságának lelkesen szónokolja: „A jövődet a saját választásaid határozzák meg! Nem az övék.” Norrisnak azonban hamarosan rá kell jönnie, hogy a jövője legkevésbé sem tőle függ. Akció közben, véletlenül lepi meg a sorsügynököket barátja irodájában, mert a szokásosnál korábban ér be munkahelyére és látja, hogy feketeruhás férfiak meglepő beavatkozást végeznek barátján, sőt az iroda minden dolgozójának életét is megállították egy pillanatra.
Az ügynökök kénytelenek elfogni és megengedni neki, hogy bepillantson munkájukba. David ekkor érti meg, hogy életének alakulását az Elnökként emlegetett legmagasabb hatalom (Isten) határozta meg, és minden egyes lépését egy Terv tartalmazza. Az Elnök Tervének pontos kivitelezéséről makulátlan öltönyös, kalapos úriemberekből álló csapat gondoskodik, akik kiigazításokat (angolul adjustment, innen a film eredeti címe) is végeznek, ha szükséges. David és Elis esetében hathatós beavatkozásra van szükség, mert az eredeti Terv szerint csak egyszer lett volna szabad találkozniuk anélkül, hogy David beleszeretett volna az okos lányba. De újra meglátják egymást a buszon és mindketten tudják, hogy sorsuk megpecsételődöt.
David életében kulcsszerepet játszik egy melléje rendelt ügynök Harry, aki segít neki tervei elérésében. A történet egy pontján, színre lép egy nagy hatalomú sorsügynök (Terence Stamo), hogy személyesen próbáljon a makacs Davidre hatni. Beavatja Davidet, miért lenne végzetes, ha hagynák, hogy Elisszel egymáséi legyenek. Egyikük sem tudná befutni a nekik rendelt életutat: David nem lenne az Egyesült Államok elnöke, Elis pedig nem lehetne világhíres balerina, amihez pedig minden adottsága megvan. Megtudja, hogy az emberi történelem során az Elnök rendszeresen visszavonta az ügynökség hatalmát, hogy megnézze, mennyire hoznak helyes döntéseket az emberek. Ezek voltak a történelem legsötétebb korszakai. „Az emberek elpusztítanák egymást, ha szabad akaratuk lenne. Nincs szabad akaratod David. Csak a szabad akaratod látszata.” – világosítja fel a sorsügynök. David azonban, akinek életét most először uralják el az érzelmei, nem adja fel ilyen könnyen.
„Semmi nem maradt számomra, csak a választásaim. És én őt választom.” – mondja David Elisről. Ezután a szokásos üldözéses jelenetek következnek, igazi macska-egér játék, melynek során David az Elnök elé akar kerülni, míg ügynökei megpróbálják ezt megakadályozni. A nézőtéren pedig mindenki lélegzet visszafojtva várja a közelgő megoldást, hátha magyarázatot kapunk a feszítő kérdésekre. Geoge Nolfi azonban nem erre törekszik, és Isten szerepéről sem ad kimerítő teológiai magyarázatot.
George Nolfi rendezőként így nyilatkozott filmjéről, „Nem akarom, hogy önmagában vallásos filmként értelmezzék. Arra vágyom, hogy olyan moziként nézzék, ami az élet végső (nagy) kérdéseinek birodalmába vezet bennünket. És ezek azok a kérdések, amelyeknek a gyökere a lelki élet és a hit.” „Amikor a filmet befejeztem, arra gondoltam, elsősorban azoknak szánom, akik hisznek, mert hívőnek kell lenni ahhoz, hogy valakit foglalkoztassanak ezek a kérdések, máskülönben nem is akarunk róluk mélyebben gondolkodni, mert nehéznek tűnnek. A művész dolga az, hogy alkotása hozzásegítsen a kérdések megfogalmazásához és beszélgetésre késztessen. De arra nem vállalkozik, hogy túl sok válasszal bombázza a nézőt. A legnagyobb kérdés az, hogy miért vagyunk itt a földön? Mitől lesz értelme az életnek? Mennyire befolyásolhatod az életed alakulását? Amióta az eszemet tudom foglalkoztatnak ezek a kérdések. Biztosan van helye a szabad akaratnak a világban és arról is van homályos sejtésünk, hogy nem így kellene mennie a dolgoknak, mert különben minden értelmetlen az életben. De hogy hol van a szabad akarat és az elrendelés határa, nem az én feladatom eldönteni. Beszélgessenek arról azok, akik megnézték a filmet.”

Weberné Zsikai Mária / Budapest