A mai orvoslás többféle vizsgálatot alkalmaz a szív állapotának feltérképezéséhez, a pontos diagnózis felállításához. Ezek némelyike nem okoz kellemetlenséget, mások pedig nagyon nehezen elviselhetők. A vizsgálatok azonban elengedhetetlenek ahhoz, hogy az orvos pontos képet kapjon paciense állapotáról.

Olykor Isten is próbára teszi szívünket, bár tudja, hogy mi lakozik bennünk, kik is vagyunk valójában. Nekünk van szükségünk arra, hogy szembesüljünk lényünk valóságával. Gyakran találjuk magunkat olyan helyzetben, amikor lelepleződünk, s mint valami röntgen-képen, csontvázként, minden ékességünktől megfosztva kell szembesülnünk önmagunkkal. Ezek a helyzetek többnyire emberi kapcsolatokban alakulnak ki, ilyenkor kézenfekvő, hogy először a másikat okoljuk – pedig jó, ha tudjuk, hogy még ha volna is okunk másokra neheztelni, a körülmények miatt háborogni, valójában az Úr az, aki szívpróbát tart.

A minap enyhe, de mégsem elhanyagolható fizikai panaszok miatt számot kellett vetnem azzal, hogy esetleg olyan betegséggel kell együtt élnem, ami fokozatosan leszűkíti mozgásteremet. Az első reakció bennem is a tiltakozás, az értetlenkedés volt. Hirtelen megértettem, milyen az, amikor egészségileg kilátástalan helyzetbe kerül valaki. Meg kellett látnom, hogy önmagamtól semmi erőm nem lenne arra, hogy egy fokozatosan súlyosbodó betegséggel együtt hálásan, derűsen, környezetemet nem terhelve éljek. Azután azokra a lelki testvérekre gondoltam, akik krónikus betegségük dacára is szolgáló, gyümölcsöző életet élnek. Pál apostolra, akit a testébe adatott tövis (betegség) sem akadályozhatott meg abban, hogy evangelizálja az akkori világot. Az is eszembe jutott, hogy ha kértem az Urat, hogy munkálkodjon bennem, akkor nem köthetem meg a kezét. Isten eszköztárában ez is szerepel. Ugyanakkor tudhatom, hogy ő hűséges, és soha nem hagy feljebb kísérteni, mint ahogy elszenvedhetem.

Arra is hasznos volt ez a stoptábla, hogy ismét átgondoljam, mi is a célom. Az, hogy kellemesen érezhessem magam – vagy az, hogy az Úr, az általa kijelölt úton vezethessen és juttathasson célba.

Dr. Mikoliczné Virág / Pécel

„Emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened, immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben…, hogy tudtodra adja, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal…, ami az Úrnak szájából származik.” (5.Móz 8,2-3)