Az 1674. évi ellenreformációs nagy perben „A halálos ítéletek, a súlyos bilincsek sokakat megrendítettek, s több mint 200-an alá is írták a kötelezvényt, egynéhány katolikussá lett, a többi pedig vagy állásáról mondott le, vagy a száműzetést választotta…

Azt a 89-et, akik semmiféle fenyegetésre nem tántorodtak el, várfogságra vetették, sáncmunkát, útépítést s más nehéz, vagy piszkos munkát végeztettek velük. Amellett állandóan ütötték-verték őket s mindenféle kényszert használtak eszközül megtörésükre. Az embertelen szenvedésekbe 3 belepusztult, 18 katolikussá lett, egy lemondott állásáról, egy pedig megszökött a börtönből. A többiek csaknem egy esztendeig szenvedtek a börtönökben. 1675 márciusában a még börtönben lévők közül 41-et Ausztrián át Triesztbe hajtottak, onnan pedig a tengeren Nápolyba szállították s ott eladták őket a gályákra evezőhúzó raboknak… Mivel az út fáradalmait nem bírta ki mind, több meghalt, beteg lett, háromnak pedig sikerült elmenekülni. A gályákra 30-at láncoltak le.

Az osztrák tartománybeli Jézus társaság évkönyve 1674 c. munkában a következőket olvashatjuk a rendkívüli törvényszék működésének évéről:

’Hogy mire jó a fegyveres hatalom – az igazság hirdetésével párosulva – ,  a lelkeknek az igaz ügy számára való meghódításához, annak ragyogó példáját mutatja ez az év az utókor előtt is. Ugyanis azok, akik a tévelygések különböző fajtáit elhagyták, egyrészt félelmükben, másrészt rendtársaink buzdítására és tanítása nyomán, 50.219-en voltak…akiknek visszatérítéséhez hathatós erővel járult hozzá a katonaság, mely falun és városon addig tartózkodott, míg a lakosság az igaz hitet magáévá nem tette…’

A gyászévtized óriási erővel vitte előre Magyarországon az ellenreformáció ügyét. De akik megmaradtak – ha megfogyott is számuk –, azoknak számára a szenvedések kőszikla-hitet adtak. A gályarabság szenvedései igen nagy erőforrást nyújtottak nemcsak a hitvallóknak, nemcsak a kortársaknak, hanem az utódoknak is.”

Bíró-Tóth-Bucsay-Varga: A Magyar Református Egyház Története c. könyvből közli                                          Csapkovics Bertalan / Budapest

A hit hőseinek példáját ismerve: „Azért mi is, akiket a bizonyságok ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőteret. Nézzünk a hit elkezdőjére és bevégzőjére, Jézusra…” (Zsid 12,1-2)