„Az erdélyi fejedelemség hanyatlása magával hozta a magyar királyság területén az ellenreformáció megerősödését… a vallási sérelmek eddig elképzelhetetlen módon felszaporodtak.

Templomfoglalások, lelkészek elűzése, hívek háborgatása, bebörtönzése, római katolikus vallásra kényszerítése, vagy engedelmeskedni nem akaró református és evangélikus jobbágytömegeknek földesúri birtokokról világgákergetése – napirenden voltak. Úgyhogy az 1662-i országgyűlésen nem kevesebb, mint 400 templom újabb elfoglalása miatt tettek panaszt a protestáns rendek. Bársony György kíméletlen írása és a rendkívüli törvényszék felállítása indították meg Magyarországon azt a szörnyűséges korszakot, amelyet a benne lezajló események miatt a magyar protestáns egyház gyászévtizedének (1671-1681) neveznek. 1673-ban 33 lelkészt és tanítót idéztek a törvényszék elé. Az ellenük felhozott vád felségsértés, hazaárulás s a római katolikus vallás megsértése volt. Védekezésüket és ártatlanságuk hangoztatását figyelembe sem vették. Kínzással és halálbüntetéssel fenyegették őket… azt követelték tőlük, hogy adjanak magukról térítvényt, kötelezvényt (reverzálist), hogy római katolikusokká lesznek, vagy lemondanak állásukról, vagy pedig önkéntes száműzetésbe mennek… egy valóban át is tért, a többi pedig vagy lemondott állásáról, vagy elköltözött az országból.

Úgy látszik, ez az első törvényszéki tárgyalás próbának volt szánva. S mivel sikerre vezetett, a következő 1674. évre az ország összes protestáns lelkészeit és tanítóit megidézték… de a tárgyalásokra csak Dunántúl és Felső-Magyarország lelkészei és tanítói menetek el csaknem 400-an. Jellemzően ez a monstre-pör alig pár hét alatt véget ért, ami már magában véve is kizárja a komoly tárgyalás lehetőségét… valamennyiüket halálra ítélték, többet közülük nehéz vasba verve csukták börtönbe…” (folytatjuk)

Bíró-Tóth-Bucsay-Varga: A Magyar Református Egyház Története c. könyvből közli                               Csapkovics Bertalan / Budapest

A hit hőseiről: „Mások megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állták ki, sőt, még bilincseket és börtönt is. Megkövezték, megégették, szétfűrészelték, karddal gyilkolták őket, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve.” (Zsid 11.)