„A leghatékonyabb biztonsági eszköz egy olyan visszapillantó tükör lenne, amelyben állandóan egy rendőrautó látható” – írja Jim Red, aki nyilván a közlekedő ember önfejűségét leplezi le találóan. Az előre kihelyezett figyelmeztető táblák egész erdeje sem bír olyan fegyelmező erővel, mint egyetlen rendőrautó a hátunk mögött. S ha azon kivételes úton járók közé tartozunk, akik bekapcsolták a biztonsági övet, tartják a megengedett sebességet és papírjaik is rendben vannak, akkor is tartunk az igazoltatástól. Sosem lehetünk nyugodtak, mert úgy érezzük, aki akar, talál hibát a kocsinkban. Csupán jóindulat kérdése, hogy továbbmehetünk-e, vagy sem.

A tükörre mázolt rendőrautónál létezik jobb módszer is a tartós óvatosságra. A félelem hátrafelé tekint, mert a tettenérés, fülön csípés, rajtaütés hátulról szokott érkezni. A figyelem előre néz. Tájolódik, tekintetbe vesz másokat, és nem mond le a legjobb megoldásokról. A tükör annyiban fontos számára, amennyiben segít meghozni egy jövőre szóló – koccanás nélküli – helyes döntést. A –

Amíg pusztán a félelem sarkall minket vigyázásra, addig tulajdonképpen a büntetéstől félünk, ezt próbáljuk kicselezni. Amikor már a figyelem motivál óvatosságra, jutalmunk is lesz. Nem rendőri vállveregetésre gondolok, hanem arra az örömre, amit az Úrnak való önkéntes engedelmesség jelent. Mivel a hívő ember új természet részese, hatalma van eszerint élni akkor is, amikor nem látja senki, amikor nem figyelik. A hívő élet több egy belénk épített traffipax jelzéseinél. Többlete abban áll, hogy

– a félelem helyébe figyelmet,

– a fenyegetettség helyébe felelősséget,

– és mindezek fölé tiszta lelkiismeretet kaptunk.

Bálintné Gyöngyi / Pécel

„Akinek szilárd a jelleme, megőrzöd azt teljes békében, mert benned bízik.” (Ézs 26,3)