Én rossz úton vagyok,
Csodálkozom, hogy sokszor botladozok.
Hallom, van kiút,
Látom, most már feledhetek minden bút.
Akarom, hogy ezt megtehessem,
A mennybe én is veletek mehessek.
Úgy teszek, mint ki boldogan él, de
Úgy érzem, belül felkavar egy gyönge szél.
Megérintem fájó sebeimet,
Aggódom, mégis ki gyógyíthat meg?
Sírok, mert sokszor fáj a múlt,
De vár rám is a keskeny út.
Megértem, hogy sok minden téged is bánt,
Mondhatnám, mindez nekem is fájt.
Álmodozom, milyen jó lenne már,
Próbálok segíteni, hogy te is felállj.
Remélem, beválik-e próba,
Ő szüntelen veled lesz újra meg újra,
Nem hagy majd téged sem lehullni a porba.
Jánószky Márta (15 éves) / Nyíregyháza (A vers, a Biblia Szövetség egy hete végetért ifjusági konferenciáján, Annafürdőn született)
Az igazi hálaáldozat: „Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásaidat! És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz engem.” (Zsolt, 50, 14-15)
