Egy ismerősöm kérdezte, hogy melyik gyülekezetbe járok. Amikor megmondtam, önkéntelenül szaladt ki belőle a megjegyzés: Abba a kis, jelentéktelen templomba? Nem volt bántó szándék a szavaiban, csak egyszerű megállapítást tett. Hiszen a mi templomunk mérete valóban jelentéktelennek tűnhet a külső szemlélő számára: kicsi templom, kis létszámú gyülekezettel. De én mégis védelmére keltem, hiszen számomra sokat jelent, mert testvéri közösséget és életre szóló örömhírt rejt. Nekem igenis sokat jelent, hogy ott találkozhattam Jézus Krisztussal, és barátokra, testvérekre leltem a maroknyi hívő közösségben.

Jelentéktelen? A külső személők Jézust is ilyennek láthatták, ahogyan Ézsaiás próféta is bemutatta. Mindazok, akik csak a külseje után ítélték meg, vagy saját elképzeléseik beteljesülését keresték benne, csalódottan fordultak el tőle, mert nem váltotta be reményeiket.

Egyesek a hadvezér királyt várták, aki szembefordul a római elnyomással, mások a legnagyobb tragédiaként és kudarcként szembesültek Jézus golgotai halálával, mert nem láttak mögé az ott lezajló lelki történéseknek. Ők, bizonyára jelentéktelennek ítélték Jézus földi cselekedeteit.

De akik felismerték azt az ajándékot, amit az Atya készített el számukra Jézus Krisztus személyében, azok életük legjelentősebb eseményeként emlékeztek a Jézussal történt találkozásra. Hiszen elengedte adósságukat, és testi-lelki rabszolgaságból szabaddá, boldog, örök élettel megajándékozottá tette őket.

Horváth Mária / Pécel

Jövendölés Jézusról: „Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele.” (Ézs 53, 2-3)