Csak a magyar történelem elmúlt évszázadában is mennyiszer maradt csupán álom, s nem lett megálmodott valósággá a szabadság, pedig vágytunk a Zarándok ének beteljesedésére: „Amikor jóra fordította Sion sorsát az Úr, olyanok voltunk, mint az álmodók”. Nemzedékek vártak arra, hogy megteljen szájuk nevetéssel, örömkiáltás legyen nyelvükön.

Változatlanul, ma is áhítozunk a szabadulás után: kimenekülésre az önpusztító gyalázatos abortuszokból, az önzés posványából, a szavak értékvesztéséből, a hazugságspirálból, az önámításból, a csak a mának élés élvezetéből, az erkölcsi igénytelenségből és rothadásból, a párkapcsolatok és házasságok szentségtelenségéből, a másság ördögi ideológiájából, a test- és lélekpusztító eszmék és vallások kavalkádjából, a testi és lelki kizsákmányolásból! Szabadulni vágyunk bűneink átkos súlyától!

II. Rákóczi Ferenc csodás jelmondatát idézve: „Cum Deo…”. Isten segítségével, Jézus Krisztus kereszthalálban szerzett érdeméért! Honfitársként, keresztyénként, a tettek mezején – hazánkért és a szabadságért!

Dr. Mikolicz Gyula / Pécel

A zarándokok énekéből: „Fordítsd jóra sorsunkat, Uram!” (Zsolt 126)