Tavaszodik. Újra életre kel a természet, kimosolyog a napsugár, és megjelennek az utcákon a vastag bundák rejtekéből kiszabaduló színes, illatos és figyelmet követelő jelenségek: a nők. Rólu(n)k gyűjtöttem néhány gondolatszálat csokorba.

…az első pillanattól

Második kislányom a kezdetektől meghatóan nőies. Amikor megszületése után mellettem rendezgették, és én éppen a kellemetlen öltéseken estem át, ő minden engem érő tűszúrásra fájdalmasan felsikoltott. Hogyan érezhette át, nem tudtuk kitalálni… Bár csak pár hónapos, hatalmas figyelemmel szívja magába a világot, a nénik, bácsik és gyerekek tekintetét, majd rájuk mosolyog. Talán küldetésének érzi, hogy bearanyozza a pillanatokat.

…szinte reménytelenül

Gyermekségüktől a tisztelet és gondoskodás hiányához szokott lányok között töltött éveim alatt mindennek az ellenkezőjével találkozhattam, amire egyébként otthonában, kapcsolataiban, szerettei életét figyelve vágyik az ember. Egy gyermekotthonban különösen egyértelművé válik, hogy valahova boldogságot vinni – otthont, ünnepet, elfogadást, kedvességet és rendet – csak úgy lehetséges, ha igaz ránk, és látszik is rajtunk, hogy „nevetve nézünk a holnap elé” – mert ismerjük Urunkat és ígéreteit. (folytatjuk)

Csengeriné Kenyeressy Rózsa / Budapest

„De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! (Énekek 4,1)